Csókolom a patikusokat. Szavukat megtartották: csütörtök reggel tényleg nem nyitottak ki. Nem sztrájkból vagy munkamegtagadásból kifolyólag, hanem mert így fejezték ki tiltakozásukat a tervezett patikaliberalizáció vagy micsoda ellen.

Illetve nem arról van szó, hogy egyáltalán nem nyitottak ki, mert félig azért kinyitottak. Akinek sürgősen kellett orvosság, az bemehetett. Nekem nem kellett sürgősen orvosság, mégis bemehettem, meg is mondom: Nilacidot, Algopyrint és Aspirint vásároltam reggel kilenckor, még utánam is szóltak, hogy utóbbi kettőt nehogy felváltva szedjem, mert kompenzálják egymást.

Szeretek patikába járni. Én csúnya patikusnőt még soha nem láttam, el se tudok képzelni. A köpenyük mindig hófehér és ropogós, az asztalon soha nincs vízkő a vizeskancsóban, a leánderek mindig meglocsolva, a polcokon pedig régi idők izgalmas medicinás üvegei, porcelántégelyei sorakoznak; ha egyszer kirabolok egy patikát, csakis az üvegeket viszem el.

Most odabent a boltban tüntettek. Mondhatni légies könnyedséggel, bele-belenevetve a demonstrációba. És finoman szabadkoztak, hogy nekik is úgy szóltak a kamarától, hogy itt ma tiltakozást kell tartani, értjük-e, miről van szó. Hogyne értenénk. Csak vigyázni kell ezzel a kamarával is, mert ez se olyan kamara, amilyennek mi a kamarákat elképzeljük. Szerda este már olvastam az interneten s épp egy patikus gépéből, hogy a gyógyszerészeké nem feltétlenül szakmai kamara volna, hanem inkább a patikatulajdonosok érdekvédelmi kijáró társasága. A patikatulajdonosok a territóriumukat védik, nem akarják, hogy a Nilacidot, az Algopyrint meg az Aspirint benzinkútnál, közértben, vagy ki tudja, tán még a cérnaboltban is meg lehessen venni, noha azok csak két sarokra vannak tőlem, a patika viszont nyolcra. Igaz, a patikában szakszerű tanácsokat is kapok az Aspirin használatára vonatkozóan, amivel egy benzinkutas nem tud szolgálni. A vény nélküli orvosságokhoz is mellékelnek ugyan használati utasítást, ám ezt az emberek nem olvassák el, leginkább azért, mert olvasni se tudnak, így aztán, ha benzinkútnál jutnának az Aspirinhez, tanács híján még majd a fülükön vennék be.

Lárifári, a patikusok ugyanazt teszik, mint orvos kollégáik vagy az egyetemi hallgatók, a pedagógusok, a John Deere traktorral tüntető gazdák: a pozíciójukat, a kiváltságaikat védik. És ez így helyes. Ez az ország mutyiország, minden ízében utálja a versenyt, a piaci viszonyokat, és ragaszkodik anakronisztikus előjogaihoz, még ha rámegy is a gatyája. Csak akkor a kamarát nem értem. Hogy miért nem indít átfogó offenzívát vagy legalább egy élőláncos akciót eme amúgy is forradalmi hevületű napokban a vitamintablettákat és -italokat árusító közértek, a láb- és egyéb végtagkenőcsöket, szépészeti szereket forgalmazó drogériák, a gyógynövényekkel üzletelő gyógynövényboltok ellen, hiszen ezek a termékek a patikában is kaphatók. Én a helyükben már az óvszer-automatákat is rég leromboltam volna, hiszen régebben kotont is csak patikában adtak, de olyan szigorú tekintettel, hogy belepirult az ember.

Igaz, akkor meg a közértek, drogériák, gyógynövényboltok is élőláncban vehetnék körül a patikákat, hogy milyen alapon árulnak csupa olyan dolgot, aminek semmi köze a gyógyszerhez, ám ez messzire vezetne, a végén még egy egész ország állná körbe saját magát élőláncban.

Ilyen nehéz bír lenni az élet. Még szerencse, hogy a gyógyszerészkamara amúgy a reformok elkötelezett híve.

(Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom publicistája. A cikk a Magyar Hírlapban jelent meg.)