Új tudományág van születőben, a christmasology – vagyis karácsonyo­lógia. Kezdetben nemigen vették komolyan, mondván, van éppen elég baja az emberiségnek, hogy ne a karácsonnyal kapcsolatos pszichológiai, idegélettani, immunológiai jelenségekkel foglalkozzanak.

Számos vizsgálat hamis megnyugvásba ringatta a szakembereket, kimutatva, hogy az öngyilkossági ráta kifejezett csökkenést mutat karácsonykor.

Dr. Best neves agykutató szakirodalmi összefoglalójában azonban rámutatott arra, hogy a jelenségkör százmilliókat érintő probléma, mely mellett eltörpül az AIDS vagy a rák kérdése. Mint írja, ma többen rokkannak meg a karácsonyjelenséggel kapcsolatban, mint a világ össze autóútján egy év alatt. Karácsony táján ugrásszerűen emelkedik a fertőző megbetegedések, infarktusok és bélrendszeri problémák száma. A riasztó statisztikák hatására napjainkban egyre-másra kutatóintézetek alakulnak a karácsonyeffektus interdiszciplináris vizsgálatára.

E fiatal tudományág máris komoly eredményeket tud felmutatni. Többféle immunológiai zavart leírtak, például műhó- és bejgliallergiát. Utóbbit viccnek is vehetnénk, ha nem neves allergológiai szaklapok számoltak volna be arról, hogy egyes betegek – miként az asztmások a műrózsára – már a beigli puszta látványára allergiás sokkal reagáltak. Az immunkondicionálás e jelenségét már a pavlovi iskola leírta, s a pszichés faktorok döntő hatására utal, hogy ugyanezen személyekben sem mákra, sem dióra nem mutatható ki antitest.

A vizsgálatok alapján egy új mentális zavart is leírtak, mely hamarosan Christmas syndrome néven kerül be a DSM-V. és a BNO-12. betegségosztályozó rendszerekbe. A karácsonyszindrómát szorongásos-depresszív zavarnak tekintik, melynek bevezető tünetei: növekvő nyugtalanság, fáradékonyság, ingerlékenység, kilátástalanság érzése. A szindrómát akkor diagnosztizálhatjuk, ha a tartós alvászavar, étvágytalanság vagy kóros falánkság, folyamatos aggodalmaskodás, szorongásrohamok, leküzdhetetlen vásárlási kényszer tünetek közül legalább három egy időben fennáll. A karácsonyszindrómás betegeket gyakran jellemzi önvádlás, csökkent önértékelés, fokozott megfelelni vágyás. Sok pszichiáter a bulimiás falási rohamokat a karácsonyszindróma járulékos, mások vezető tüneteként értékelik. Több kutató rámutatott arra, hogy a szindróma a két nem esetében eltérő tünetmintázatot mutat.

Bostonban több esetet írtak le, melyben középkorú nőkön csomagolási kényszer uralkodott el, a DSM-V.-ben ezt a karácsonyszindróma „csomagolós” („wrapping”) altípusaként kell majd besorolni. A betegek a család vagyonát különféle csomagolópapírokba fektették, majd módszeresen nekiláttak, s először becsomagolták a lakásukban található összes tárgyat, bútort, majd miután már nem volt mit csomagolni, különféle rokonaiknál folytatták a csomagolást. Egy asszony továbbment, idegen lakásokba hatolt be, csomagolási kényszerétől hajtva, s ennek csak hathatós rendőri beavatkozás tudott véget vetni.

Csomagolási kényszert férfiaknál még soha nem írtak le, ezt kutatók az agyműködés eltérő szerveződésével magyarázzák. Férfi-specifikus tünet viszont a fenyőfavásárlás vagy -kivágás szenvedélye. Egy London melletti kisvárosban egy férfi lakásán kb. 150 kivágott fenyőfát halmozott fel. A férfi tettét semmivel nem tudta megindokolni. Vita folyik, hogy ez implzuskontroll zavar-e, avagy a karácsonyszindróma férfiaknál megjelenő altípusa.

A karácsony szindróma azonban alattomos betegség, a felsorolt esetek kirívó példák. A kór általában december elején kezdődik, s mivel sok tekintetben a beteg hasonlít a karácsonyt boldog megelégedettségben ünnepelni készülő egészséges személyekhez, sokszor a környezetének sem tűnnek fel a baljós előjelek. A beteg tétovává válik, sokat töpreng, állandó beszédtémája a vásárlás. Régi sérelmeken gyötrődik, hogy – mondjuk – veje sosem hordta a zoknit, amit kapott tőle, vagy a nagy gonddal sütött bejgli porrá omlott, amikor fel akarták vágni. A vásárlási kényszer a betegség korai szakaszában jelenik meg, a páciens boltról boltra jár, nyughatatlanul keresi az „igazit”, újra és újra visszatér ugyanabba a boltba, megtapad tárgyaknál, elképzeléseknél, majd elveti őket, de ezek később ismét felbukkannak a gondolkodásában, más formában. A betegek sokszor környezetüket is bevonják kényszeres tépelődéseikbe, amelyek szorongásrohamokba torkollhatnak, ha egy ponton úgy érzik, nem tudnak úrrá lenni helyzetükön. Az ajándékoknak sokszor mágikus hatalmat tulajdonítanak, az obszesszív-kényszeres típus a vásárlást jóvátételi cselekményként éli meg.

A karácsonyszindróma egyik jellegzetes női altípusát főzéssel kapcsolatos téveseszmék foglalkoztatják. Sok esetben évekre, évtizedekre visszamenően sorolják vélt kudarcaikat és megszégyenüléseiket. Ezek a traumák az Én megsemmisülésének érzésével járnak, és rendkívül erős szorongást keltenek. Egy súlyos pszichotikus állapotban lévő, hanghallásokról beszámoló asszonyt zárt osztályra kellett szállítani. Hangokra panaszkodott, melyek gúnyos megjegyzéseket tettek töltött káposztájára. Azt állította, hogy külön rádióműsorokat szerkesztettek, melyekben évekre visszamenően elemezték karácsonyi töltött káposztáinak hibáit, és szerinte időnként műnevetést vágtak a műsor alá, hogy őt még jobban megalázzák. Az utcán szembejövő emberek a háta mögött összenevettek, és olyasmiket mondtak, hogy „igen, ő az”, vagy „ő a töltött káposztás”.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs

A cikk folytatásához kattintson ide.
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.