Bernadett felháborítóan jó alakú, napbarnított lány, minden porcikája szépségverseny-képes külön-külön is, de az egész együtt tökéletesen megmagyarázza, hogy mire való a szerelem. Csak hát pechje van, soha nem azok esnek belé, akiket szívesen venne.

Mondanom se kell: a magabízó, jó ízlésű pasikat semmi sem gátolja a belébódulásban. Ahogy egy (piros) Ferrari szexepiljét sem kell magyarázni. A kis, ravasz taktikák – hogy „ó, tényleg csinos ez a lány, de most sok a dolgom, sok a nőm, nem érek rá” – nála nem érnek semmit. A huszonegyedik század Évája azonban pontosan tudja, hogy a férfiak kilencvenkilenc százaléka egyetlen célzott mosolyától ott hever a lábainál. De Bernadett csakis arra az egy százalékra kíváncsi igazán, amelyre hiába mosolyog.

Velem haláli őszinte, nincs veszélyben. „Pali bácsi, magyarázd meg nekem, hogy akik azonnal boldogan udvarolnának, azok egytől egyig miért ellenszenvesek, mintha odakozmáltak volna. Jó, nálam leégtek, de értsd meg, én csak azt szeretném megtudni, hogy min múlik – nem a szerelem, dehogy! – min múlik a szimpátia. Azt értem, nagyjából, hogy mitől ellenszenves nekem valaki. Azt nem, hogy miért nem szimpatikus senki a hozzám illő fiúk közül.”

„Azt gyanítom, Bernadett, hogy belső szótáradban a ‘szimpátia’ eufemizmus. Te arra vagy kíváncsi, hogy miért nem vagy szerelmes már három éve, ha jól értettem. Miért nem szólal meg legalább a tested, egy szorosabb flört erejéig? Miért nem vágysz arra, hogy kicsit megbolondulj? Talán azért, mert attól félsz, tévednek az érzékeid, és olyanba találsz beléesni, aki ép ésszel mérlegelve méltatlan arra. Vigyázz, mert aki állandó, heves defenzívában van, az egyszer nagyon kis csatát veszíthet el végzetesen. Az a bajod, hogy presztízskérdést csináltál ebből. Magadat olyan Nobel-díjnak tekinted, amelyet nem adnak ki rendszeresen, hanem csak száz évben egyszer. Megvárom, hadd lám, milyen vénlány lesz belőled.”

Majd így folytattam: „Az a bajod, hogy félsz a szerelemtől. Nem akarsz beleszeretni senkibe, mert azt hiszed, olyan alávetett szerepbe kerülsz, mint azok, akik Téged ostromolnak. Félsz csókolózni, táncolni, összegurulni, nehogy fölébed kerekedjen valaki végképp. Így leszel, vigyázz, teljesen védtelen, akár az immunhiányos gyerek, akit steril közegben neveltek fel. Egy érzelmi szúnyogcsípéstől fogsz végül férjhez menni, szülni, sírni. Huszonegy múltál, és teljesen tapasztalatlan vagy. Nem azt mondtam, hogy most aztán gyorsan pótolj, feküdj le minél több pasival – de ha ennyire sterilen élsz, az első gyönyörbe belehalsz.”

Bodor Pál
(Diurnus)

Diurnus napi blogja a www.klubhalo.hu-n

Nemrég újra megjelent a Saxum kiadó gondozásában Bodor Pál (Diurnus) lélektani-szerelmi krimije, melynek első kiadása (Kék folt címmel) az erdélyi Kriterionnál és a Magvető Ra-Re sorozatában (1979, 1981) 59 000 példányban kelt el. Új kiadásának címe: Búcsúlevél nincs.