Rátóton kettős gyilkosságot, majd öngyilkosságot követett el egy anya. Az elkövetés feltűnő agresszivitással és elszántsággal történt, és az anya rendkívül brutális módját választotta az öngyilkosságnak is, átvágta saját nyakát. Búcsúlevelet is hagyott hátra.

Tervét tehát nem pillanatnyi felindulásból követte el. Az elkövetés különösen kegyetlen módja, az anya rendíthetetlen kitartása terve kivitelezésében (kislánya menekült és küzdött), és a brutális önkivégzés kísértetiesen emlékeztet az antidepresszánsok szedése alatt elkövetett gyilkosságokhoz és öngyilkosságokhoz. Ezek jellemzője, hogy a gyakran addig agresszívnek és kegyetlennek egyáltalán nem minősülő emberek tőlük idegen módon kegyetlenek és elrettenthetetlenek a gyilkolásban, s ha önmagukkal is végeznek, azt általában erőszakos – fájdalmas, roncsoló – módon követik el.

Fájdalomcsillapító – veszélyes hatóanyaggal

Az özvegy férj elmondása szerint, amit a megtalált gyógyszeres dobozok is igazolnak, felesége a tett elkövetésének idején feltehetőleg Contramal tablettát, egy fájdalomcsillapítót szedett.

A Contramal hatóanyaga a tramadol. A tramadolról már 1998-ban megjelent Markowitz JS és Patrick KS kutatóktól a Medical Hypothesis szaklapban egy cikk, amely kimutatta, hogy a tramadol mind kémiai szerkezetében, mind hatásában rendkívül hasonló a venlafaxin nevű antidepresszáns hatóanyaghoz, amelyet hazánkban többek közt Effexor, Efectin, Olwexya, Velaxin néven forgalmaznak.

Jól ismert, hogy az amerikai gyógyszerhatóság 2004-ben kötelezte a gyógyszeripart: minden antidepresszáns gyógyszeren fekete keretben figyelmeztetést helyezzenek el, miszerint az antidepresszánsok 18 év alatt fokozott öngyilkossági és agresszív késztetéseket válthatnak ki. Ez különösen áll az SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló), és az ezeknél modernebb, úgynevezett kettős hatású szerekre. 2006-ban a figyelmeztetést kiterjesztették 25 éves korig. Az előírást átvette számos nemzet gyógyszerhatósága, és 2005-ben az Európai Unióban is ajánlást fogalmaztak meg, miszerint az antidepresszáns szerek betegtájékoztatóján fel kell tüntetni az öngyilkossági kockázatot.

Igen sok adat bizonyítja, és a józan ész is azt mondatja, hogy az öngyilkossági kockázat és az agresszív késztetések megjelenése az antidepresszánsok szedése alatt, dózisváltáskor, illetve elhagyásuk után nem áll meg 25 éves korban. 2007-ben jelent meg két vizsgálat eredménye is, amely feltárta azokat a géneket, amelyek az antidepresszánsok öngyilkosságot, ellenségességet és agresszivitást kiváltó hatását közvetítik. E gének jelenléte és hatása életkortól független. Juurlink és munkatársai 2006-ban a neves American Journal of Psychiatryban megjelent elemzése szerint, amelyben 1,2 millió, 66 évnél idősebb ember antidepresszáns-szedését vizsgálták meg, az antidepresszáns-szedés első hónapjában – az öngyilkossági statisztikában megszokott 100 000 fő/évre átszámítva eredményüket – a kanadai öngyilkossági átlaghoz képest huszonötszörösére nőtt az öngyilkosságok száma. Mint a szerzők kiemelik, gyógyszerhatásra különösen az erőszakos öngyilkossági halálnemek száma nőtt meg.

Leküzdhetetlen szorongásos állapot

1993-ban jelentek meg az első jelentések arról, hogy az antidepresszánsok, különösen a mai forgalmat domináló újabb típusúak, leküzdhetetlen szorongásos állapotot válthatnak ki, amely a betegeket öngyilkosságra, gyilkosságra késztetheti.

A gyógyszeripar szívós harcot folytat évtizedek óta azért, hogy elterelje a figyelmet az antidepresszánsok öngyilkosságot és agresszivitást kiváltó hatásairól. Ebben a „harcban” megvásárolt és a gyógyszerekben fanatikusan hívő pszichiáterek egyaránt részt vesznek. Magyarországon a pszichiátria vezető köreihez tartozó, vezető funkciókat betöltő szakember tagadja nyíltan nyilatkozataiban, tanulmányaiban az SSRI-k öngyilkossági kockázatát, szembemenve a tényekkel és a betegek érdekeivel. A betegek érdekei azt kívánnák, hogy amíg nyomós érvek szólnak a kockázat mellett, addig ez legyen a kezelésben irányadó.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatása a Tények és tévhitek portálon.