A legtöbb anya – mármint a mai sajnálatos tömegtájékoztatás áldozatai – és „jól kondicionált” gyermekeik többsége ettől a ténytől már önmagában visítozni kezd: „Belekakil a homokozóba! Azonnal vigyék ki a kutyát!” Biztosan ennyire szörnyű a helyzet? Jöjjenek velem és a kutyámmal egy átlagos játszótérre!

A nyílt terepek előnyei

A nyílt terepeken a kutya ugyanolyan jogon tartózkodik, mint az emberek. A kiképzett kutya – mint a képen is látszik – fekve várakozik, míg a kisbabát tisztába teszem a füvön. Hiába labdáznak a gyerekek vagy futkosnak más kutyák, nem mozdul a helyéről. A nyílt terepeken sajnos egy nagyobbacska gyermek számára nem mindig elég a játék, ezért beljebb kell mennünk, egy játszótérre. Mivel a mi sétáink nem félórásak, így a kutyánk mindig velünk jön.

Kikötve a játszótérnél – ugye bejöhetek?

Mindig, minden esetben így kezdődik a program. A kutyust kikötjük a játszótér kerítésénél, általában a tábla alatt. Megkapja a vezényszót, hogy várakozzon ránk. Mivel a képről még a legbugyutább kisóvodás is kisilabizálja, hogy a kutya nem más, mint egy lény, aki folyton kakál, így nem csoda, ha ránk nézve, ártatlan arccal mondja, hogy a kutyus nem jöhet be, mert kakil! Minden esetben meg szoktam kérdezni a gyerekektől, hogy tudja-e, hányszor kakil egy kutyus egy nap?

Volt olyan gyerek, aki 2-3 alkalmat mondott, de olyan is, aki azt gondolta, hogy minden fánál! Ha az anyukák megengedik, és a gyerekek is szívesen játszanának, akkor bevezetjük a kutyust a térre. Először megkérem a gyerekeket, hogy óvatosan fogadják a kutyus „pusziját”. A kutyus ugyanis nem lát valami jól. Számára az orra és a nyelve jelentik mindazt, amit nekünk a szemünk. Onnan tudja, hogy aki hozzáér, az egy igazi jó barát, ha megszagolhatta a kezét. Utána már szabad őt simogatni. A kutyát ilyenkor megfogom, és a gyerekek szépen megsimogathatják őt.

Kutya-kvíz simogatás közben

Közben kérdezni szoktam a gyerekeket. Például ilyenekről: Tudod, hogy mit jelent, ha a kutyus csóválja a farkát? (Olyankor boldog, elégedett.) Mit jelent, ha a farkát a lába közé húzza? (Fél, megijedt.)

Mit jelent, ha a kutyus a hátán borzolja a szőrt, esetleg morog is? (Haragszik, lehet, hogy támadni fog.) Érdekes, hogy mindig van egy-két gyermek, aki semmilyen kérdésre nem ad helyes választ, még a farkcsóválást sem ismeri fel.

Kutyafrász – jaj, megesz!

Majdnem mindig van olyan gyerek, aki fél a kutyától, valamilyen rossz élmény miatt, neveltetéséből fakadóan vagy „karmikusan” (vagyis nem tudni miért, egyszerűen ilyen és kész)! Ha ők is körénk gyűlnek, meg szoktam őket kérdezni, hogy jó volna-e, ha mától már nem kellene többé félniük a kutyustól. Erre eddig még minden esetben igenlő választ kaptam. Megkérdezem, hogy akarja-e, hogy a kutyus megmutassa neki a hasikáját? Ezt a produkciót általában kellemesnek találják, mivel a kutya félelmetes feje így egész más perspektívába kerül. A kutya vezényszóra hanyatt vágja magát. A félős kisgyermeket megkérem, mutassa meg a kutyus farkát, mivel ez hátul van, nem félelmetes. Aztán a lábát. Ilyenkor ösztönösen szinte minden gyerek a mellső lábára mutat. Utána megdögönyözöm a kutyát, és megkérdezem a gyereket, van-e olyan nagyon bátor, hogy meg is meri érinteni (figyelem, NEM simogatni!!!) a kutyuskát. Általában egy ujjal érnek hozzá, vagy az ujjaik végével. Ilyenkor a többi gyerekkel együtt megdicsérjük a bátorságát! Gyakori, hogy a sikeren felbátorodva meg is meri egy kicsit simogatni a kutyuskát.

Jöjj, kedvesem, sétálj velem!

Amikor a kutyus már megkedveltette magát minden gyerekkel, a bátrabbak egy kört sétáltathatják is. Megfogva a pórázt, egy általam kijelölt kis kört mehetnek a kutyussal, utána vissza kell adniuk a pórázt nekem.

Ilyenkor a kutyusnak megköszönik a sétát, és esetleg adnak neki csemegét, ez megerősíti a kutya helyes viselkedését.

Fontos, hogy a kutya ilyenkor nagyon finoman vegye el az ételt a gyermektől – erre is külön tanítani kell, akárcsak arra, hogy ne csak a gazdával legyen hajlandó menni, hanem idegen felvezetővel is, igazodva annak tempójához –, mert ha véletlen a foga hozzáér a gyermekhez, az tévesen azt hiheti, hogy a kutya „megharapta” őt. Sok gyermek ilyenkor csak ledobja a földre a falatot, vagy mintegy „hozzávágja” a kutyához. Olyankor én mutatom meg, hogyan adjuk a köszönő falatkát a kutyusnak.

A kutya ugyanis a földről nem veheti fel az ételt, csak engedélyre. Ugyancsak nem vehet el ételt engedély nélkül a gyermek kezéből, és nem is ugorhat fel a gyermekre. Praktikus, ha a kutya tud kérni, vagyis két hátsó lábán állva pitizni. Ez tetszik a gyerekeknek. Igen gyakori, hogy a sétakörök végén a legfélősebb kicsi is akar egy kicsit sétálni a kutyussal. Hosszú pórázon, általában igen lassan mennek vele, és nagyon fontos, hogy a kutya még ilyenkor is éber legyen és kövesse a lassú léptek ütemét is, ne húzza el még véletlen sem a félős gyermeket.

Vége a játéknak

A kutya általában 6-7 gyermek „dögönyözése” után kifárad, így véget vetünk a játéknak. Ha a kutya előbb elfárad, akkor előbb kivezetem a gyerekek köréből. Megkérem a gyerekeket, hogy menjenek és játsszanak most az X-Y játékkal vagy akár szabad kutyusost is játszani egymással, kijelölhetik, ki a kutya és ki a gazdi. (Nyakra tekerni az ugrókötelet tilos!!) S hogy mit csinál addig az én gyermekem a játszótéren? Általában hintázik!

Tévhitek a kutyákkal kapcsolatban

Nem kakilnak a homokozókba, legfeljebb a neveletlen kutyák ásnak, vagy hemperegnek benne egyet. (A kutyák jobban szeretnek a bokros helyeken kakilni!)

Nem terjesztenek veszélyes betegségeket, ha a kutyának gazdája van, és az minden oltást beadat a kutyájának és rendszeresen állatorvoshoz viszi. (A legtöbb, lakásban tartott kutyára ez igaz!)

Nem terjesztenek súlyos fertőzéseket – szintén a fenti okból. (Ellentétben a játszótérre bejáró hajléktalanokkal, akiknek többsége rühös, vagy más fertőző bőrbetegségben szenved, bélműködése renyhe, és egyre több körükben a tbc!)

Mit ne mondj soha a gyereknek, ha kutyát láttok:

– Ne félj, nem bánt! – a gyermek csak a félj és a bánt szavakat jegyzi meg belőle. Mondd inkább ezt: – Nézd, de helyes kutyus! Kérdezzük meg a gazdáját, hogy meg szabad-e simogatni!
– Menj oda, simogasd meg! – Idegen kutyát soha nem simogatunk meg a gazdája engedélye nélkül, még akkor sem, ha a kutya láthatóan barátságos. Soha nem lehet tudni, nincs-e valami olyan pont a testén, amit nem érinthetünk egy kis odakapás nélkül. Mindig tudakoljuk meg azt is, hogy a kutya hogyan szereti a simogatást.
– Ne légy gyáva! – a gyermek soha nem gyáva, csak nem ismeri még a helyzetet. Engedjük őt feloldódni.
– Ne menj oda, megharap! – Honnan tudjuk, hogy ilyet tenne a kutya? Valószínűleg sehonnan. A gyermekben azonban indokolatlan félelmet keltünk.

Mit tegyél mindig, ha kutyával találkoztok?

Ha a gyermek és a kutya nem keresik egymás társaságát, akkor semmit. Ha bármelyikük kontaktust kezdeményez, akkor a kutya gazdájával beszéljetek először, ő ismeri a kutyáját. Ha azt mondja, hogy a kutya nem barátságos, vagy hamis, kiszámíthatatlan, menjetek tovább. Eközben ha igényli a helyzet, elég, ha annyit mondasz, hogy nem minden kutya barátságos, ahogy nem minden ember az. Mindig kérdezz rá, hogy a kutyus milyen simogatást szeret vagy tűr el. Ha a pici baba nagyon aktívan érdeklődik a kutya iránt, és esetleg belemar a kutyusba, a kutya joggal kaphat oda! Tévhit, hogy a „kutya nem bántja a gyereket”.

(A képeken: Gershwin)

Gáspár Katalin
grafológus-természetgyógyász
www.grafologus.hu