Valóban lesz világkatasztrófa?

Vajon a nagy természeti katasztrófákat előrevetítő jóslat, amellyel nap mint nap bombáznak bennünket, csak kitaláció, vagy valóra válhat? A globális felmelegedésről és a várható világkatasztrófáról szóló híreket néhányan kezdik megkérdőjelezni.

Mendemondák kaptak szárnyra, miszerint néhány hacker feltörte a norwichi Kelet-Angliai Egyetem és a New York Times rendszerét, és a felmelegedést cáfoló információra bukkantak. Az örök szkeptikusok és tagadók kapva kaptak ezen a hírverésen, és minden alkalmat megragadnak, hogy a hír – akár igaz, akár nem – tovább terjedjen. Egyesek szerint a globális felmelegedés valódiságát még nem támasztja alá elég bizonyíték, sokan a technikai innovációban hisznek, mások spirituális megoldásokra szavaznak.

A katasztrófa híre felhívás a változtatásra

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület nemzeti bizottsága március 16-án kiadott állásfoglalásában ismét megerősíti: nem kérdőjelezhető meg az éghajlatváltozás. A nyilatkozat szerint várható a globális felmelegedés súlyos hatásainak erősödő veszélye, és folyamat elsődleges okozója az emberi tevékenység. Mindezidáig nem merült fel olyan tudományosan alátámasztott eredmény, amely cáfolná a testület által közreadott leglényegesebb megállapításokat.

Számszerűen kifejezve: az 1906 és 2005 közötti száz évben földi átlagban a felszíni átlaghőmérséklet +0,74°C mértékű melegedést mutat; ezen időszakon belül az utóbbi öt évtizedben jelentősen nagyobb volt a melegedés üteme (0,13°C/évtized). Az északi félgömb utóbbi 50 éves átlaghőmérséklete valószínűleg a legmagasabb ilyen hosszúságú időszak az elmúlt 1300 évben. A Föld számos régiójában továbbá az utóbbi évtizedekben – elsősorban a hőmérsékletet, a csapadékot és a szélsőséges éghajlati jelenségeket illetően – olyan gyors éghajlati változások következtek be, amelyekre az elmúlt százezer évben nem volt példa.

Ez azonban azt is jelenti, hogy ha mi okoztuk a kárt, akkor mi is tudunk változtatni tendencián. Az emberiség hozzáállásán, felelősségtudatán múlik az, hogyan alakul a jövő, és lesz-e egyáltalán jövőnk. Nekünk kell átalakítanunk a földi környezet változását okozó tevékenységünket, és nekünk kell alkalmazkodnunk azokhoz a hatásokhoz, amelyek már elkerülhetetlennek látszanak. Van lehetőségünk arra, hogy a katasztrófákról szóló jóslat bekövetkezését megelőzzük, de ezért most kell tennünk, minél gyorsabban és hatékonyabban. Azt is számításba kell venni, hogy az éghajlatváltozásból eredő káros hatások, illetve kezelésük költsége sokkal nagyobbra tehető, mint az időben elkezdett felkészülési és mérséklési intézkedéseké.

Megoldások: a megelőzésen, innováción van a hangsúly

A múltban felmerült két súlyos környezeti probléma: a fosszilis energiahordozók elégetésével okozott környezeti károk (savas esők) és az ózonréteg elvékonyodása (freongáz és egyéb káros anyagok miatt) esetében már megszületett a tudomány bizonyítékaira alapozott nemzetközi megállapodás, és ennek hatékony végrehajtása nyomán napjainkra mindkét probléma megoldása folyamatban van, egyre több nemzetközi és országos szintű intézkedés segít más károk megelőzésében és helyrehozásában is.

A földi környezet állapotának megfigyelését, állapotváltozásának nyomon követését lehetővé tevő műszerek, módszerek, megfigyelő hálózatok és az alternatív energiát elállító technológia rendkívül sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Mára a megújuló energiák használata és egyéb intézkedések nagyban hozzájárulnak a hatékony megelőzéshez, de még további tettekre, folyamatos, tudatos cselekvésre, tudatformálásra van szükség. Az elmúlt két évtizedben az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek is sokat gyarapodtak, és a katasztrófára figyelmeztető hírek a tudósok és hétköznapi emberek figyelmét is felhívták az ügy fontosságára. A klímavédelem, környezetvédelem bekerült a köztudatba. A tudatossági szint növekedésével és az összefogással egyre nő az esélyünk, hogy megelőzzük a bolygó, a Földön élő fajok és az emberiség elpusztulását.

Csak együtt van esélyünk!

A legfontosabb a közös felelősségvállalás és az összefogás. Az éghajlatváltozással kapcsolatos akkori tudományos ismeretek alapján már az 1990-es évtized elején világossá vált, hogy e probléma csak megfelelő nemzetközi együttműködéssel kezelhető. Nemzetközi és állami szinten a klímapolitikai együttműködés célja a korábbiaknál sokkal ambiciózusabb közös tervek és kötelezettségek meghatározása, valamint az, hogy ezek elérése érdekében minden fél vállalja arányos felelősségét és teljesítse az abból adódó feladatait.

Az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága 2009 elején állásfoglalást adott ki az éghajlatváltozásról és az ezzel összefüggő hazai feladatokról. A dokumentum a nemzetközi és hazai tudományos kutatások eredményeire alapozva készült.