Néhány héttel ezelőtt szétkürtölte a világsajtó, hogy egy tekintélyes orvosi folyóirat szerint többféle népszerű vitamin is árt az egészségnek. Bár független elemzők hamarosan ízeire szedték az eredeti tanulmányt, cáfolták állításait, a világlapok erről már hallgattak.

Február 28-án a következő szalagcímek jelentek meg a világ vezető médiumaiban: „A táplálékkiegészítők 5%-kal növelik a halálozási arányt” (The Times), „A vitaminok megrövidítik az életet” (BBC News), „A vitaminok veszélyesek az egészségre?” (Le Soir), „Még egy csapás az antioxidánsokra” (Los Angeles Times). Később azonban ezekben a lapokban nemigen találhattunk elfogulatlan elemzést vagy cáfolatot ezekkel a hírekkel kapcsolatban, jóllehet időközben független kutatók bebizonyították, hogy a tanulmány eleve koncepciózus volt: elemzése átgondolatlan és tudománytalan, statisztikai módszerei helytelenek, így a következtetései is megalapozatlanok. De mielőtt belemennénk a részletekbe, lássuk az eredeti állításokat.

815 tanulmányból maradt mindössze 47

A tekintélyes amerikai szakfolyóirat, a Journal of the American Medical Association (JAMA) hasábjain megjelent tanulmányt a Cochrane nemzetközi szakértői hálózat kutatócsoportja, a koppenhágai egyetemi kórház munkatársai végezték el. Először megkeresték azokat a vizsgálatokat, amelyekben a vitaminoknak az egészségre gyakorolt hatását és az emberi életkor hosszúságát kutatták. Összesen 815 ilyen tanulmányt választottak ki, majd szűkítették az elemzést közülük mindössze 68 olyanra, amely véleményük szerint alkalmas volt a további feldolgozásra. (Hogy milyen alapon dobták el a 815 tanulmány java részét, arra a későbbiekben még kitérünk.)

A 68 kiválasztott tanulmány összesen 232.606 embernek az adatait foglalta magában. Ezeknek az elemzéséből kiderült, hogy az antioxidáns hatású vitaminok fogyasztásának nincs mérhető hatása a halálozásra (mortalitásra) – sem pozitív, sem negatív értelemben, magyarán: nem befolyásolják a halálozási statisztikát. A kutatók azonban ennyivel nem érték be, hanem még tovább szelektáltak, és a 68 tanulmányból mindössze 47-et tartottak meg. Végül – az összesen 180.938 embert érintő – 47 tanulmány adatait elemezve jutottak a valószínűleg kezdettől kívánt és elhatározott végkövetkeztetésre. (A jog szóhasználatát kölcsönvéve: prejudikáltak.) Következtetésük (vagy nevezzük inkább ítéletnek?) úgy hangzik, hogy a leggyakrabban fogyasztott E-vitamin 4%-kal, a béta-karotin 7%-kal, míg az A-vitamin 16%-kal növeli a halálozás kockázatát. A C-vitamin és a szelén nem került fel a „bűnlajstromra”.

Sokatmondó tény, hogy a tényleges halálokokra az elemzésbe bevont tanulmányokban nem tértek ki. Több mint érdekes az is, hogy a vizsgált kutatások is rendkívüli módon különböztek egymástól például abban, hogy a vizsgálatba bevont személyek milyen adagolásban szedték a szóban forgó vitaminokat.

Mitől haltak meg?

A tanulmány egyik vezető szerzője, dr. Christian Gluud, a koppenhágai egyetemi kórház munkatársa kijelentette: a tanulmány fő üzenete az, hogy a béta-karotin, az A-vitamin és az E-vitamin fogyasztása nem ajánlatos, mert – úgymond – ez a három antioxidáns táplálékkiegészítő növeli a halálozási kockázatot (mortalitást). Gluud egyébként elszólta magát, hiszen hozzátette: igaz, hogy a kutatás során nem vizsgálták, miben haltak meg azok az emberek, akik különböző vitaminokat, táplálékkiegészítőket szedtek, de „minden valószínűség szerint attól haltak meg, amitől az emberek általában, normális esetben meg szoktak halni, vagyis a felgyorsult érelmeszesedés, illetve rák következtében”.

Lássuk, hogy miután lecsengett a média érdeklődése, milyen következtetésekre jutottak független elemzők ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban. Meir Stampfer, a Harvard School of Public Health táplálkozástudományi professzora kijelentette, hogy ez a kutatás sem tántorította el a vitaminok szedésétől. Rámutatott: a vizsgálatba bevont tanulmányok meglehetősen különböztek egymástól ahhoz, hogy együttesen elemezhessék őket, hiszen az antioxidáns-szedés adatait különböző kombinációkban és különböző dózisokban tartalmazták, ráadásul különböző vizsgálati csoportok esetén. Például volt olyan kutatás, amit csupán három hónapon át végeztek egy 109 fős mintán, idősek otthonában, és akadt olyan is, ami 12 éven át tartott, 22.071 férfi orvost érintve. Stampfer arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben az adatok félreértelmezése több mint valószínű.

Hasonló aggodalmakat hangoztatott Andrew Shao, a Council for Responsible Nutrition táplálkozástudományi szakértője. Shao hangsúlyozta, hogy a dániai kutatás csakis az után volt képes kimutatni az antioxidánsok állítólagos károsító hatását, miután belevettek, illetve kizártak belőle bizonyos elemzéseket. Erre ésszerű magyarázatot nem tudtak adni a kutatás résztvevői. Ugyanakkor tény, hogy számos olyan korábbi vizsgálat létezik, amely tudományos szempontból kifogástalannak minősül, és alátámasztja az antioxidáns hatású táplálékkiegészítők egészségvédő hatását.

Idézzünk még egy szakértőt, dr. Ann Walkert. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a dániai kutatás nem foglalkozott azzal, végül is miben haltak meg azok az emberek, akiknek a vitaminszedési szokásait és azok állítólagos következményeit vizsgálták. Hiszen ha például valaki súlyos iszkémiás szívbetegségben szenved, akkor annak a kimeneteléhez nem sok köze lehet a vitaminszedésnek. Körülbelül olyan a helyzet, mint akkor, hogy ha valaki a szívtájéki szorító fájdalma miatt elszopogat egy értágító hatású nitroglicerin tablettát. Ettől az élete nem fog meghosszabbodni, de kétségtelenül csillapodik a fájdalma, javul az életminősége.

Hasonlóan áll a dolog a vitaminokkal is olyan emberek esetében, akik már eleve súlyos vagy gyógyíthatatlan kórban, például szív- és érrendszeri betegségben vagy rákban szenvednek. Tehát az ilyesfajta összehasonlításnak nem sok értelme van. Mintha a dániai kutatók semmi mást nem tettek volna, mint kiválasztanak három olyan tényt, amelyből előre elhatározott következtetésekre juthatnak. Ezek: a vitaminok fogyasztása, a születés és a halál időpontja. Ebből azonban nagyon nehéz bármiféle tudományos következtetést levonni.

Eltántorítani a vitaminfogyasztástól?

Egy másik csoport, az Alliance for Natural Health (ANH) szakértői csoportjának véleménye ugyancsak elgondolkodtató. Rámutatnak, hogy a JAMA hasábjain megjelent, az antioxidánsokat lejáratni kívánó vizsgálat szellemi atyja nem más, mint Goran Bjelakovic szerb orvos, aki már egy korábbi hasonló vállalkozásban is szerepet vállalt, amikor 2004-ben a Lancet folyóirat hasábjain tett közzé a vitaminok ellen irányuló támadást. Nyilvánvaló, mutatnak rá az ANH szakértői, hogy ezek a tanulmányok csupán azt a célt szolgálják, hogy eltántorítsák az embereket a vitaminok fogyasztásától.

Bjelakovicnak és kollégáinak a nézetei egyébként homlokegyenesen ellenkeznek azzal a kutatással, amelyek ugyancsak a JAMA folyóirat hasábjain Fairfield és Fletcher tett közzé 2002-ben. Öt évvel ezelőtt Fairfield és Fletcher megtörte a JAMA közismert konzervatív, vitaminellenes irányvonalát azzal, hogy tanulmányukban bebizonyították: a táplálékkiegészítők fogyasztása képes csökkenteni a legfontosabb krónikus betegségek kockázati tényezőit. Úgy tűnik, hogy öt év elteltével a JAMA visszatért Bjelakovic és kollégái konzervatív nézeteihez.

Érdekes az is, hogy Bjelakovicék előre kiválasztották a béta-karotint, az A-vitamint, a C-vitamint, az E-vitamint és a szelént mint antioxidáns hatású táplálékkiegészítőket. Természetesen bármelyik tájékozottabb kutató szemében ez csupán rendkívül szűk spektrumát jelenti az antioxidáns táplálékkiegészítőknek.

Kizárólag szintetikus

Először is tudni kell, hogy a szóban forgó vitaminok nem feltétlenül viselkednek antioxidánsként (az antioxidáns hatás azt jelenti, hogy az adott vitamin képes közömbösíteni a sejtkárosító szabad gyököket – a szerk.). Bizonyos formáikban és bizonyos dózisokban ezek a vitaminok (itt elsősorban a szintetikusan előállított vitaminformákról van szó) ellenkező hatást is képesek kiváltani, és prooxidánsként, vagyis a szabadgyökök támogatóiként lépnek fel. Másodsorban fontos tudni azt is, hogy az egyes vitaminok adagolása és formája perdöntő abból a szempontból, miként fognak viselkedni, hiszen velük egy időben más táplálék is bekerül a szervezetbe.

A fentiekre példa lehet a nagy dózisú E-vitamin bevétele, amit egyébként Bjelakovicék is vizsgáltak. Ez ugyanis ténylegesen csökkenti a szervezetnek azt a képességét, hogy felvegye az E-vitamin sokkal fontosabb változatát, a gamma-tokoferolt. Az E-vitamin egyébként az ételeinkben is elsősorban ez utóbbi változatban jelenik meg, és ilyen kötésben tartalmazzák az E-vitamint a jó minőségű táplálékkiegészítők is.

És itt érkeztünk el egy kulcsfontosságú tényezőhöz, tudniillik ahhoz, hogy Bjelakovicék a tanulmányukban és az általuk elítélt vitaminok esetében szinte kizárólag a szintetikus formájú vitaminokat vonták be a kutatásba, amelyek lényeges mértékben másképp viselkednek, mint a természetes formájúak. Az pedig bűvészkedés a számokkal és játék a statisztikákkal, hogy Bjelakovicék a vizsgálatba bevont tanulmányok többlépcsős szűkítése során eldobták mindazokat a kutatásokat, amelyekben a halálozási kockázat nulla volt. Ez a 747-ből összesen 405 tanulmány esetében így történt! Ha a tanulmányok több 50%-át figyelmen kívül hagyják, mert azokban nem nő a halálozási kockázat, akkor hogyan állapíthatják meg a maradék vizsgálatok összevont elemzése alapján, hogy a vitaminok összesen 5%-os halálozási kockázatnövekedést jelentenek?

Jellemző, hogy Bjelakovicék általában az úgynevezett metaanalízisekre összpontosítják figyelmüket, vagyis korábbi tanulmányok statisztikai összegzését, egybevetését és együttes elemzését próbálják elvégezni. Magától értetődik, hogy ha a statisztikai elemzésnek a módszere tudományos szempontból kifogásolható és következetlen, a válogatás pedig egyértelműen tendenciózus, akkor maguk az eredmények sem bizonyíthatnak az ég világon semmit. Ne feledjük: a dániai kutatók még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy megvizsgálják, természetes formájú étrend-kiegészítőkről van-e szó, elemezzék, vajon mit jelent egy-egy vitamin külön-külön való fogyasztása vagy együttes bevitele a szervezetbe, jóllehet az emberek többsége a táplálékkiegészítőket éppen multivitamin, illetve multi ásványi anyag készítmény formájában veszi be.

Ismeretes, hogy Észak-Amerikában és Európában 80-160 millió ember fogyaszt antioxidánsokat, vagyis óvatos becslések szerint a lakosság 10-20%-a rendszeres antioxidáns fogyasztó. 2006-ban egyedül az amerikaiak 2,3 milliárd dollárt költöttek táplálékkiegészítők és vitaminok megvásárlására. Nem szorul bizonyításra, mekkora – sokszor a gyógyszeripar bevételeit csökkentő! – üzletről van szó, amit persze a gyógyszergyárak, a hozzájuk közelálló konzervatív kutatók és a gyakorta a gyógyszergyártók által finanszírozott tudományos folyóiratok sem néznek jó szemmel.

Kürti Gábor