Mi kell a szervezet tökéletes működéséhez? Miből tudhatjuk, jó-e egy multivitamin? Miért fontos a C-vitamin, az E-vitamin és a szelén triumvirátusa? Mitől védenek bennünket a telítetlen zsírsavak? Minderről Csizmadia Imre professzorral, az MTA tagjával beszélgettünk.

Natúrsziget: Professzor Úr! Kutatási eredményei alapján hogyan összegezné: mitől függ, hogy egészségesek maradunk-e vagy megbetegszünk?

Csizmadia Imre: Egyfajta kémiai szemlélet szerint az emberi test nem más, mint egy roppant bonyolult molekuláris gépezet, sokkal komplikáltabb, mint bármi más, ember által készített gépezet. Még abban is különbözik, hogy míg egy mindennapos gépezetben különböző fogaskerekek és egyéb kerekek mennek körbe, a szervezetben a molekulák mennek ciklusokon keresztül, így hajtják az egészséges szervezetet a jól kiegyensúlyozott táplálék feldolgozása, az energiatermelés és az összes életfunkciók elvégzésének irányába. Ehhez természetesen igen sok molekulára van szükség, és mindegyiknek más a feladata.

Sokszor beszélünk vitaminokról, hormonokról. Mire valók ezek? A hormonok üzenetközvetítő molekulák, a vitaminok egy része pedig vagy antioxidánsként védi a szervezetet, vagy pedig koenzimként vesz részt a táplálék oxidációs lebontásában. Ez a fajta szemlélet megköveteli, hogy a gépezet minden egyes része tökéletesen működjön. Ha az autóban csak egy fogaskerék romlik el, akkor biztos, hogy az autó nem fog menni. Hasonlóképpen, ha csak egy alkatrész hiányzik az emberi „gépezetből”, akkor bajba jut az egész szervezet.

Natúrsziget: Mennyire ismerjük ezeket a folyamatokat?

Cs. I.: Egyre jobban ismerjük, de még messze nem tudjuk pontosan a folyamat mindegyik szereplőjéről, hogy milyen feladatot tölt be. Mindenki azt hiszi, hogy Szent-Györgyi Albert a Nobel-díját a C-vitaminért kapta. Biztos benne volt az is, de igazán azért a folyamatért kapta az elismerést, amit manapság Szent-Györgyi-Krebs ciklusnak nevezünk. Az egyik kulcsvegyület fontosságát ismerte fel abban a folyamatban, amelynek keretében a táplálék lebontásának az utolsó, oxidatív része játszódik le, miközben szén-dioxid fejlődik, amit kilélegzünk. Már Szent-Györgyi óta tudni lehetett, milyen fontos szerepet játszanak ezek a ciklusok, amelyekben a molekulák mennek körbe. Azoknak az enzimeknek, amelyek katalizálják az említett folyamatokat, van egy úgynevezett koenzimjük vagy társenzimjük. Ilyen például a B-vitamin-család, amelynek tagjai ilyen koenzim szerepet töltenek be.

Vitaminokkal, antioxidánsokkal „olajozzuk” a szervezetünket

Natúrsziget: Ha összehasonlítjuk a mai korszerűnek mondott orvoslást, az allopátiás – tehát a tüneteket visszaszorító, elnyomó – gyógyszerek adását a vitaminok szedésével, akkor milyen előnyök, illetve hátrányok mutathatók ki?

Cs. I.: A gyógyszerek akkor jönnek számításba – bármilyen gyógyszerről legyen is szó –, amikor valaki már beteg. Először tehát meg kell betegedni ahhoz, hogy a gyógyszerek valamiféle használhatóságáról beszéljünk. Persze majdnem mindenki úgy van vele, hogy inkább ne betegedjen meg. Vagyis nem a betegségből való meggyógyulás, illetve a beteg meggyógyítása a cél, hanem az egészségben maradás, tehát a betegségbe való nem beleesés. Gondoljuk csak meg, hogy az autónkat is azért olajozzuk, és azért van benne katalizátor, hogy szépen, simán működjön, és ne zakatoljon. A vitaminok, az ásványi anyagok – amelyek szintén lehetnek koenzimek –, valamint az antioxidánsok ilyen védőszerepet töltenek be a szervezetben, mint ahogy az autóban a megfelelő olajozás is védőszerepet játszik.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy amikor egy gépet használunk – akár egy autót, akár másik gépet –, a rozsdásodás előbb-utóbb tönkreteszi azt. Lehet persze védeni a rozsdásodás ellen, és ha nem védjük, akkor előbb megy tönkre. Ha egy durva gépet veszünk, mint például egy kazán, annak is van samottja meg rostélya, és ha magas hőmérsékleten nagyon sokáig égetünk benne anyagokat, akkor ezek az alkatrészek előbb-utóbb elrozsdásodnak és elégnek. A szervezetben nem fát meg szenet égetünk ugyan, hanem táplálékot, de itt is előfordulnak az égetéssel együtt járó rozsdásodások. Igaz, nem maga a vas rozsdásodik, hanem azok a szervek, amelyek közel vannak a belső égetés színhelyéhez. Ezeknek a rozsdásodásoknak a kivédése igen lényeges, hogy az érintett szerv ne menjen olyan hamar tönkre. Az antioxidánsok pontosan azt a célt szolgálják, hogy kivédjék ezt a fajta belső rozsdásodást.

Natúrsziget: Ha jól tudom, az Ön fő kutatási területe a molekuláris medicina. Professzor úr elsősorban az antioxidánsokat kutatta? Milyen újdonságok vannak ezen a téren?

Cs. I.: Sokféle kutatási témánk közül az antioxidánsok azok az anyagok, amelyek igen érdekesek, egyben nagy fontosságúak. A C-vitamin az egyik ilyen antioxidáns. Nyilván figyelembe kell venni, hogy a C-vitamin vízoldható, ami azt jelenti, hogy a sejt vizes fázisában képes kifejteni a hatását. Az E-vitamin szintén antioxidáns, de az a sejt zsíros fázisában hat. Ilyen értelemben tehát nem beszélhetünk csak a C-vitamin fontosságáról, hanem szólnunk kell az E-vitamin fontosságáról is. Mert ha csak az egyik fázisban védjük a sejtet, a másikban viszont nem, akkor bekövetkezik a hiba. Mint mondani szoktuk: a lánc erőssége a leggyengébb láncszem erősségétől függ. Tehát ha valahol valami baj következik be, akkor ott már romlik az egész állapot.

C-vitamin, E-vitamin és szelén: mindegyikre szükségünk van

Mindenki azt hiszi, hogy a C- és az E-vitamin bevitelével megoldotta a problémát. De mint kiderült, mind a C-vitamin, mind az E-vitamin az oxigéntartalmú, sejtromboló szabad peroxi-gyököt csak a peroxidig képes lebontani. A peroxidok – amelyeket a hölgyek hajszőkítésre is szoktak használni –, ahogyan teljesen elroncsolják a haj színét, ugyanúgy elroncsolják a szervezetet belülről. Lebontásuk már nem megy végbe ezekkel az antioxidánsokkal, ahhoz egy szeléntartalmú enzim szükséges. Végeredményben ez a három anyag – a C-vitamin, az E-vitamin és a szelén – együtt dolgozik a szervezetünkben. Voltaképpen ez a triumvirátus védi meg a szervezetet jelentős mértékben a belső rozsdásodástól.

Ha a három közül csak egy hiányzik, akkor mindjárt baj van. Amikor kimutatják például, hogy a túlzott E-vitamin-fogyasztás esetleg káros, az azzal magyarázható, hogy az E-vitamin véd ugyan a peroxidig, de nincs jelen elég szelén ahhoz, hogy a peroxidot tovább bontsa. Így tehát előfordulhat, hogy valamelyik védőanyag hiánya úgy mutatkozik meg, mintha egyfajta vitamin káros volna. Mindig vigyázni kell tehát arra, hogy a védelem mindegyik katonájából legyen elég, magyarán mindegyik védőanyagra, antioxidánsra szükség van ahhoz, hogy a szervezet jól működjön.

Natúrsziget: Az E-vitamint „elítélő” egyik közelmúltbeli kutatás bírálói azt is problémának érezték, hogy a kutatók csak a szintetikus E-vitamin hatását vizsgálták, de nem foglalkoztak a legerősebben, leghatékonyabban működő természetes E-vitamin hatásával.

Cs. I.: Az E-vitamin nem egyetlen vegyületet jelent. Általában az alfa-tokoferolt szokták E-vitaminnak nevezni, de rajta kívül létezik még béta- és gamma-tokoferol is, és ezeknek mind megvan a maguk szerepe a szervezetben. A másik fontos szempont az, hogy ezekben a vegyületekben néhol van optikailag aktív csoport is, ami viszont a szintetikus vitaminban nem fordul elő. A természetben megtalálható, úgynevezett l-vitaminnak – balra forgató izomérként – megfelelő térszerkezete van, míg a szintetikus változatban a d- és az l-térszerkezet együtt fordul elő. Ez azt jelenti, hogy a szintetikus vitamin közel sem olyan hatékony, mint a természetes, az utóbbinak pedig megvan a maga specifikus hatása. A térbeli szerkezet nemcsak itt lényeges, hanem fontos szerepe volt például annak idején az egyik legkomolyabb következményekkel járó gyógyszerbotrányban, a Thalidomide-bébiknél. Ezt a szintetikus gyógyszert Németországban vezették be, és szedése következtében genetikailag károsodott, végtaghiányos nyomorék gyerekek születtek. (Nálunk a történet Contergan-botrányként ismert, de ugyanarról a gyógyszerről van szó – a szerk.)