Ahhoz képest, hogy a kínaiak már időszámításunk előtt 3000-rel is ismerték és űzték a csíráztatás „mesterségét” (a babcsíra ma is a kínai konyha fontos alapanyaga), igen hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy – mindössze néhány évtizeddel ezelőtt – Amerikában és Nyugat-Európában is felismerjék a csírák táplálkozástani jelentőségét. Azóta viszont a csíráztatás – mint az egészségtudatos életmód fontos része – ismét reneszánszát éli.

Miért jó ez nekünk?

Mert tápláló és egészséges: A kicsírázott magokból finomabbnál-finomabb, a szervezet által könnyen feldolgozható, vitaminokban, ásványi sókban és fehérjében gazdag ételek készíthetők.

A mag csírázásakor az előzetes beáztatás hatására a benne található enzimek aktiválódnak, és segítségükkel az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra, a fehérjék aminosavakra, a zsírok nagyrészt zsírsavakra bomlanak.

A csírákban az átalakulás során többféle vitamin (B-, C-, A-, E-, K-, B 12-vitamin) keletkezik, emellett többszörösen telítetlen (esszenciális) zsírsavak (pl. linolsav, linolénsav) is megtalálhatók bennük. A csíráztatás során az ásványi anyagok a szervezet által jobban hasznosítható, nagyrészt vízben oldható ásványi sókká alakulnak.

Mert egész évben rendelkezésre áll: Szemben a szezonzöldségekkel, a csíra egész éves vitaminforrás: a magok az év minden szakában hozzáférhetőek és a csíráztatási folyamat sem igényel különleges klimatikus viszonyokat.

Mert könnyen elkészíthető és olcsó: Alig van olyan élelmiszer, amely házilag ennél könnyebben előállítható: a csíráztatáshoz nem szükséges sem föld, sem napfény – nem kell hozzá más, csak mag, víz és valamilyen edény. Ebből következik az is, hogy a csírák nem tartoznak a drága élelmiszerek közé: ha magunk készítjük, szinte fillérekből óriási mennyiséget állíthatunk elő.

Milyen magokat csíráztathatunk?

A csíráztatható magvak listája nagyon hosszú, a legfontosabbak ezek közül a következők:

A folytatást itt olvashatja: Az egészség csírája