Szendi Gábor új könyvének „igazi” címe Boldogtalanság és evolúció, a lényeg azonban, amiért én megvenném, alatta rejlik: Paleolit táplálkozással a depresszió ellen.

A szerző ismét a tőle megszokott, a hagyományos, hivatalos orvoslás kedélyeit borzoló könyvet írt. A nemrég megjelent Paleolit táplálkozás címűnek máris rengeteg híve van, de talán mégsem annyira „renitens” mű, mint a néhány éve napvilágot látott Depresszióipar. Ez volt az a könyv, amely felbolygatta a pszichiáter szakmát, rávilágítva arra, hogy a gyógyszeripar méregdrágán eladható gyógyszereket dob piacra, és megteremti árujához a vásárlókat, az úgynevezett „depressziósok” tömegét.

A Boldogtalanság és evolúció, mint az alcíme is mutatja, összefüggést keres a táplálkozás és a depresszió leküzdése között. A szerző szerint ugyanis „A boldogtalanság nem végzet, csupán elhibázott életmód”.

Depresszió és gyulladás

A 20. század elejéhez képest százszorosára nőtt a boldogtalanok és depressziósok aránya, pedig ez a század, különösen a második fele, az előzőeknél sokkal jobb életfeltételeket hozott az embereknek. Mi lehet az ok? Az előszóban magyarázatot kapunk a szerző hipotézisére: mivel a depresszió és a szívbetegség kölcsönösen együtt járó kórképek, kell lennie valaminek, ami összeköti őket. Ez a gyulladás. A gyulladás hátterében pedig a nyugati, szénhidrátoktól függő táplálkozás áll, tehát feltehető, hogy a depresszió is ennek „köszönhető”. A gyulladás a legkisebb stresszt is depresszióba fordíthatja át. Az ember pedig eszik, mert boldogtalan, és boldogtalan, mert boldogtalanra eszi magát.

Elsőre meghökkentő ez a feltevés, de ha elkezdjük olvasni a könyvet, máris kevésbé tűnik annak. Talán azért van így, mert a szerző – szokásához híven – más szemszögből (is) nézi a hivatalos kutatások eredményeit, mögéjük próbál lesni, kutatja a „gyanús” hipotézisek okait. Amit pedig meggyőzően állít, azt tekintélyes mennyiségű szakmai irodalommal támasztja alá. Nézzünk néhány példát.

Táplálkozás és depresszió

Vizsgálatok támasztják alá, hogy a rákos betegeknél tapasztalható depresszió nemcsak a betegség által kiváltott reakció, hanem a szervezetben folyó immunvédekezés következménye is. A hasnyálmirigyrákosoknál például gyakran előbb jelenik meg súlyos depresszió, és csak később derül ki maga a betegség. De nem is kell ilyen súlyos bajokig elmenni, mert például, ha belázasodunk, ágyba kívánkozunk, alig van kedvünk valamihez – levertek, „depressziósak” leszünk.

Az agyunk a táplálkozásból eredő gyulladásra is lehangoltsággal, fáradtsággal, szélső esetben depresszióval reagál. Ha valakinek a táplálkozásából fakadóan eleve magas a gyulladásszintje, elég egy enyhe stressz – mint utolsó csepp a pohárban –, és kialakul egy komoly depresszív állapot. A különböző eredetű gyulladások ugyanis összeadódnak. Az „alapgyulladás” ellen a táplálkozás megváltoztatásával lehet a leghatékonyabban védekezni, és a sokféle étrend közül a paleolit táplálkozás a leghatásosabb a gyulladás csökkentésében.

Kedvcsinálónak végül egy idézet a könyvből, az Egy „őspaleós” tapasztalatai című fejezetből: „… amennyire keveseknek volt világos 1862-ben, hogy a kóros elhízásért a gyorsan felszívódó szénhidrátok a felelősek, most, 150 évvel később, pontosan ugyanott tartunk.”

B. K.

(Szendi Gábor Depresszióipar című könyve ingyen letölthető a szerző honlapjáról, a letöltés linkje e-mailes regisztrációt igényel.)