Gyerekkoromban csak apró történések, mindennapi rutinok voltak – zoknistoppolás, ágyazás, fülmosás. Mai szemmel már azt is átlátom, mi mindent kaptam ezek által egy életre szólóan édesanyámtól.

Tortasütés

Már nem emlékszem, mi volt az első alkalom, amikor anyu tortát sütni tanított. Mielőtt nekiálltunk volna elkészíteni, kimértünk minden hozzávalót, lisztet, cukrot, tejet, sütőport… Én ütöttem bele a tojást, én vertem fel a habot, kevertem össze a krémet. Persze jóval nagyobb rendetlenség volt a végén, mintha egyedül csinálta volna, de az alkotás öröme mindennél többet ért.

Ebből tanultam meg, hogy legyek büszke a teljesítményemre. Ráadásul a jószomszédi viszonyról is tanultam valamit.

Átgondolt vásárlás

Takarékos háztartást vezettünk. Anyu pontosan tudta, hogy apu keményen megdolgozik érte, hogy egyedül eltartson egy hattagú családot. Számunkra is világossá tette, hogy nincs helye az esztelen költekezésnek. Onnan csípett le és ott takarékoskodott, ahol tudott. Értett hozzá, hogyan hozzon ki egy forintból kettőt. Valószínűleg már ő is az édesanyjától tanulta ezt a fajta gondolkodásmódot. Nagymama, aki az első világháborút is átélte, tudta, mik azok a nehéz idők. Amikor Anyu elvitt magával a piacra, matematika leckét tartottunk a tojások méretének és árának összefüggéséről. A boltban kiszámoltuk a kölönböző kiszerelésű mézek kilogrammonkénti árát, hogy meglássuk, melyik éri meg legjobban. Nem mindig a legolcsóbbat vettük, megtanított arra is, hogy a minőség is fontos, és lehetőségeinkhez mérten a legjobbat vettük. De mindig átgondoltuk a vásárlásainkat.

Ebből tanultam meg a pénz értékét, és azt, hogy ne vegyek mindent készpénznek, hanem nézzek a dolgok mögé.

Szabad levegő

A rét volt a kedvenc játszóterünk. Anyu folyamatosan arra bíztatott bennünket, hogy a szabad levegőn játsszunk. Megtanított bennünket cigánykerekezni és bukfencezni, fogócskázni és bújócskázni. Befőttes üvegbe, amelynek a tetejét szöggel és kalapáccsal kilyukasztottuk, szöcskét gyűjtöttünk, hogy megfigyeljük az üvegen keresztül. Órákon át ültünk a patakpartján zsinegre kötött meghajlított gombostűt, azon egy darab feltűzött paprikás kenyeret lógatva a vízbe. (A halak persze mindig elkerülték a horgunkat.) Bármikor tudott valami érdekeset kínálni a számunkra.

Ebből megtanultam a friss levegő belégzésének fontosságát, és megtanultam tisztelni a természet apró teremtményeit is.

Pelenkacserélés

Amikor 10 éves lettem, újabb kistestvérünk született. A „család bébijéből” egyből „nagytestvérré” léptem elő. Anyu a szülés után egy időre az ágyba kényszerült, és onnan igazgatta a dolgokat. Az első dolog, amit a csecsemőgondozással kapcsolatban megtanultam, a pelenkázás volt. És mennyi mindent még azon kívül is!

Ekkor kezdtem el megtanulni a szoptatás fontosságát.

Anyu, köszönöm, hogy ilyen csodálatos példa voltál a számomra!

(Forrás: Life Lessons I Learned From My Mother, angolból fordította: H.O.)