A tisztálkodó szerek iparága az évtizedek során több milliárdos üzletággá nőtte ki magát világszerte és naponta vásárlásra csábítanak bennünket a mérgező aromákkal, csillogó-villogó csomagolásokkal és az örök fiatalság ígéretével. De valóban szükségünk van ezekre a vegyi anyagokra? Hogyan befolyásolja az emberi faj evolúcióját a természetes illatok elfedése?

Mi a feromonok szerepe?

Míg a hormonok a vérbe, a feromonok a testfelszínre kerülve fejtik ki hatásukat. Elsősorban a párválasztásban, a területkijelölésben és az életveszélyről a fajtársaknak való híradásban játszanak szerepet. Az állatorvosok szerint ez az oka annak, ha laborállatokat el kell altatni, soha nem szabad egy helyiségben csinálni, mert ha még nem is látják egymást, akkor is érzik a társak feromonjait, és a sor végén lévők szinte megőrülnek.

Közel negyven éve jelent meg a Nature-ben az első olyan tanulmány, amely együtt élő nők ciklusának összehangolódását vizsgálva felvetette a humán feromonok létezését. Az állatvilágban régóta ismert a kémiai jelzőanyagokkal való kommunikáció, az embernél viszont sokáig nem hittek benne a tudósok, azt gondolták, az embernél a térlátás és a hallás a meghatározó, a szagoknak, a kémiai jelzőanyagoknak nincs jelentőségük. Pedig az ősidőkben az emberek az állatokhoz hasonlóan az illatuk, szaguk alapján is „megismerték” egymást. Ez ma is így lenne, hiszen az evolúció nem olyan gyors, hogy mára megváltozott volna a személyes illatunk szerepe. A feromonok még ma is léteznek, csak éppen különféle kozmetikumokkal elfedjük őket. A természet egykor gondoskodott arról, hogy megtaláljuk a hozzánk illő embereket, párt, majd idővel a „civilizációk” elkezdtek illatanyagokat, parfümöket használni a saját természetes illatuk vagy szaguk elfedésére. Mára már feromonos parfümmel is belevethetjük magunkat az éjszakába. Kérdés, van-e ennek értelme?

Feromonokkal kommunikál a baba és a mama

A kísérletek során igazolást nyert az is, hogy a feromonok alapján felismerjük a genetikailag hozzánk legközelebb állókat. Egy kísérletben császármetszéssel szült anyákkal, akiktől a szülés pillanatában elvitték a gyereküket, csecsemők levetett ruháját szagoltatták meg. Az anyák, akik gyakorlatilag nem látták, nem érintkeztek gyerekükkel korábban, hiba nélkül felismerték a szag alapján saját babájukat.

Egy másik kísérletben mosakodás nélkül napokig hordattak pólót gyerekekkel, majd három levetett póló közül fel kellett ismerniük, hogy melyiket viselte testvérük. „A gyerekek édes testvérük ruhadarabját egyértelműen tudták azonosítani, nem így a mostoha testvéreikét” – mondja dr. Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Feromonos parfüm egyéjszakás kalandokhoz

Párválasztásnál viszont kifejezetten a genetikailag tőlünk legtávolabb állók feromonjai vonzanak bennünket. A kutatók szerint ez leginkább az immunrendszerünkkel áll összefüggésben. Akinek a veleszületett immunrendszerét leíró MHC (major histocompability comlex) génje és molekulái nagyban eltér a mienktől, annak szagát, feromonjait vonzónak találjuk. Minél inkább különbözik ugyanis tőlünk a partner e gének tekintetében, annál inkább ellenállóbb immunrendszerű, genetikailag sokfélébb utódaink születnek. Probléma akkor van, amikor természetes testillatunkat elfedjük dezodorokkal. Azaz lehet feromonos parfümmel hódítani, hosszú távú partnert azonban nem így kell választani, mert elképzelhető, hogy parfüm nélkül már nem kívánnánk a másikhoz közel kerülni. Sőt, gyakran meg is utáljuk, vagy egyszerűen csak nem tartjuk szimpatikusnak a nekünk nem tetsző szagú illetőt. Nem véletlen, hogy az arab házasságközvetítők a mai napig megszagolják a lányt.

„A szaglás ugyanis az egyetlen érzékszervünk, amely gyakran tudattalanul hat – azaz anélkül, hogy tudatosulna, emóciók tömegét váltja ki belőlünk. Állítom, hogy számos meddőség hátterében is ez áll” – mondja dr. Fekete Sándor György, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar professzora. „Ma már ismert az is, hogy a feromonjaink, a hormontermelésünk, beleértve a nemi homonjaink termelését is, illetve az immunrendszerünk nem különálló rendszerek, hanem hatást gyakorolnak egymásra” – teszi hozzá az állatorvos professzor. Hogy az egyik ember feromonja befolyásolja egy másik ember hormontermelését, jól látszik például az együtt, egymás közelében élő nők ciklusának öntudatlan szinkronizációjában. Megfigyelték azt is, hogy olyan helyeken, ahol csak nők élnek, többek között apácakolostorokban, a nők ciklusa megáll. Ha azonban megérkezett oda egy férfi, mindnyájuknak egyszerre indult meg a ciklusuk. „Az ősi társadalmakban a közös ciklus előnye az volt, hogy a nők egyszerre ovuláltak, egyszerre estek teherbe, egyszerre szültek, így akár kölcsönösen meg is szoptathatták egymás gyerekeit, valamint együtt nevelték őket. A gyermekek így már eleve egy erős csoportba nőttek bele” – magyarázza dr. Bereczkei Tamás.

Ha mellőznénk a kozmetikumokat…

A feromonok fajon belül univerzálisak, azaz ugyanazokat termeli mindnyájunk szervezete, de mennyiségük egyedi – nőknél függ többek között a ciklus idejétől, de az esetleges betegségektől is. Nincs tudományos konszenzus a téren, hogy a feromonoknak van-e szaguk. A legnépszerűbb elmélet szerint szagtalanok, és a bőrön lévő –egyébként szintén genetikusan meghatározott – baktériumok bontják olyan szintre őket, hogy érezzük a szagukat.

„Akinek nagyon érzékeny a szaglása, a másik feromonjai alapján akár azt is meg tudja mondani, hogy az ciklusának melyik időszakában van: tüsző- vagy sárgatestfázisban. A szaglás egyébként fejleszthető: ha valaki rádolgozik, előbb-utóbb ki tudja szagolni, hogy a másik ovuláció előtt vagy után van-e” – állítja az állatorvos-tudományi kar professzora. Sokkal intenzívebb és érdekesebb lenne tehát az életünk, ha a feromonjainkat nem fednénk el. Tudhatnánk a másikról, hogy mit evett előző nap, vagy hogy rokonságban vagyunk-e az illetővel. A különbség ahhoz hasonlítható, mint amikor a lefóliázott zöldség-gyümölcsöket kínáló nagyáruház után elmegyünk egy mediterrán piacra, és beszippantjuk a rengeteg szagot és illatot. Feltételezhető azonban, hogy sokunknak nem feltétlenül a csábítás vagy a kellem jut először eszébe, ha felszáll egy tömött reggeli vagy még inkább délutáni járműre, csúcsidőben, hazafelé, nyáron, negyven fokban. Még akkor is megizzadunk kissé, ha napközben légkondicionáló „gondoskodik” az egyenletes hőmérsékletről, és a különböző illatok, szagok keverednek. Urbánus életet élők, üzleti életben dolgozók számára  kevésbé elfogadható társadalmilag az ilyen „természetesség”, így inkább megpróbálják legtöbben megelőzni, elfedni a kellemetlen szagokat.

„Persze nehézségekkel is járna egy ilyen világ. Ha a rovart megkínálom ugyanis a nőstény feromonjával, gondolkodás nélkül a szag irányába fordul, minden egyéb kiválasztódási szempont rögtön háttérbe szorul. Ezt ki is használják ma már a rovarirtó-gyártók: a szerekbe tesznek feromonokat, a hímek így biztosan elpusztulnak” – mondja dr. Fekete Sándor György. Az állatok tehát nem tudnak hazudni, követik a feromonok parancsait. Az ember viszont, ha a másiknak nem bírja a szagát, de emberileg kedveli, felülbírálja a vele kapcsolatos ellenérzéseit. Kétségtelenül sokkal nehezebb lenne fenntartani a hazugságokat, elleplezni a véleményünket. Sajnos , azonban az ipari aromák nem csak az igazságérzetünkre és párválasztásunkra hatnak károsan.

Folytatjuk….

(Forrás: Sokkal kalandosabb lenne az életünk dezodorok nélkül)