A régmúlt, háború utáni 1950-es években a fejtetű nagy szégyennek számított. Akin észlelték, azt az iskolából, óvodából, bármely közösségből azonnal hazaküldték. Ez ma is így van, de mit tehetünk a szégyen – és a fejtetű ellen?

Akkoriban a tisztálkodás, a higiénia hiányosságának volt felróható a fejtetű megjelenése, és emiatt aztán a megbélyegzés, az előítélet is velejárója volt mások megítélésének. Azok, akiket megleptek a hívatlan vendégek, másnap már rövidre nyírt hajjal, gondosan bekötött, rossz szagú fejkendőben várták a javulást, ami be is következett a nem éppen bőr- és környezetbarát szer, a petróleumos kenegetés következtében. Ezután jött a jó meleg, mosószappanos fejmosás és ecetes öblögetés. A sűrű fogú fésűt növényi olajba mártották, így igyekeztek a maradék „megszállók” életét megkeseríteni, az olajra tapadva kifésülni a hajból.

A mai kor élősködői mások!

Mai idők „kiművelt, igényes” fejtetűi a tiszta és illatos, szépen mosott hajtincseket kedvelik, oda bújnak a legszívesebben, és sajnos gyakran meg is teszik, amilyen neveletlenek. Bizonyos körökben – ó, nagyon régen volt mindez – elterjedt az a hír, hogy egyes élelmesnek mondott tanulók némi zsebpénz kiegészítés reményében, a közelgő dolgozatírás krízishelyzetében gyufásdobozban árulják az apró, ámde „értékes” kis serkéket, hajtetűket. Ezért aztán nehezen sikerült felszámolni a fejtetűk terjedését, újra és újra fellángolt a harc! A szülők bosszankodtak, a dolgozatírás gyakran elmaradt a magas hiányzási arány miatt.

Manapság valóban egyre gyakrabban, bosszankodva szembesülnek a szülők a fejtetű jelenséggel. A szárnyatlan, vérszívó, lapított testű, hatlábú és szürke (esetenként barnás) rovarok genetikai bizonyítékok szerint is legalább százezer éve léteznek velünk, emberekkel. Gyorsan változtatják helyüket, elrejtőznek a sűrű hajban, szinte alig lehet őket észrevenni. Egy nőstény fejtetű nagyon szorgalmas példánya napi 3 vagy 4 petét rak le, és négy aktív héten át száznál is több utódot képes létrehozni, ami a terjedés gyorsaságának lehetőségét mutatja. A hajas fejbőrön is előszeretettel tanyáznak, de legjobban a fülek mögötti és a tarkó környéki területeit kedvelik, a serkéket is többnyire ezekre a helyekre rakják le. Sokszor éppen ezeken a kedvenc helyeken lévő csípésnyomok és a gyermek vakaródzása hívja fel a figyelmet a hívatlan vendég jelenlétére.

A tetű változik, a módszer marad

Szülők tapasztalata, hogy a fejtetű egyre inkább ellenáll az irtására forgalomba hozott szereknek, amelyek kevésbé hatásosak, mint a korábbiak. Az élősködők génmódosulása, ha lassan is, de észlelhetővé válik, egyre inkább rezisztensek a jól bevált irtószerekre. Talán ez az oka a sok egyéb próbálkozásnak is. Mindenféle praktika jár szájról szájra, de bizonyos, hogy a hagyományosan bevált megoldások maradnak. Olyanok, mint a sűrű fogazatú fésű használatának rendszeressége, ha szükséges, a rövid hajviselet, a fésülködéshez használt hajkefék, fésűk forró vízben történő gyakori átmosása.

Még családon belül se használjunk közösen fésűt, hajkefét. A sapkák, fejre való kendők, törülközők, párnahuzatok, ágynemű stb. alapos és magas hőfokon történő átmosása is nélkülözhetetlen. A hajmosások utáni ecetes vízzel történő hajöblítés se maradjon el. Ha biztosra akarunk menni, nem tudjuk elkerülni a „tetvészkedést” sem. Jól megvilágított körülmények között, ha kell, nagyító használatával, alaposan nézzük végig a hajtöveket a hajvégekig, kefével többször fésüljük át a tincseket, szedjük le csipesszel, körömmel a serkéket, elpusztult tetveket. Időigényes, de megéri, mert hatásos!

Ellenőrzés, megelőzés

Naponta ismételjük meg a hajellenőrzést, ha biztosra akarunk menni, és ezt a családban mindenkin célszerű elvégezni, mert könnyen átadhatjuk egymásnak. Sokan próbálnak vazelint, olívaolajat vagy majonézt felkenni a kritikus területekre, de ezek a szerek nem ismert hatékonyságúak, ne kísérletezzünk velük. Nem érdemes, mert időt veszítenünk vele.

A fejtetű elleni szerek, hajszeszek, samponok állandóan kaphatóak a patikákban, részletes utasítással vannak ellátva. Ezeket az alkalmazásra vonatkozó használati utasításokat pontosan, lépésről lépésre be kell tartani, mert rovarirtó szerekről, méreganyagokat tartalmazó készítmények használatáról van szó. A nyálkahártya, a szem, a sérült részek teljes elkerülésével, az allergiás veszélyek figyelembevételével használhatjuk ezeket. Kizáró körülmény a szer használata csecsemők (egy éves kor alatt), valamint várandós és szoptatós kismamák esetében – és ezt komolyan kell venni.

Amikor megszabadultunk a kellemetlen vendégektől, akkor megelőzésként a hajmosásra használt samponunkba keverjünk egy-két csepp ánizs illóolajat, vagy egy-két csepp teafa illóolajat (250 ml samponhoz). A hajmosás lezárásaként öblítsük le a hajat kevéske citrom és (vagy) ecet tartalmú öblítővízzel is. Lehet, hogy nem tudjuk teljesen elkerülni a „vendégek” újabb látogatását, de legalább szép, fényesen ragyogó és illatos lesz a hajunk, amelyet így, nagy gondossággal ápoltunk.

A „tetvészkedés” türelmet és megértést igénylő feladat, végezzük felelősséggel, különösen akkor, ha gyermekünkről van szó. Ügyeljünk arra is a tetűirtás kapcsán, hogy e szokatlan helyzetben is nélkülözhetetlen humorérzékünket egy pillanatra se veszítsük el, mert bármely bajra a legjobb szer a vidámság, az optimizmus megőrzése.

Németh Imréné Éva
fitoterapeuta, természetgyógyász
Tanácsadás

Személyes problémáival forduljon tanácsadóinkhoz!