A biológiai, újabb nevén komplementer fogászat alapja az az elmélet, hogy a fogak és a szájüreg az akupunktúra rendszerében energetikai kapcsolatban állnak a szervezet többi részével. Ezt a kapcsolatrendszert 50 éve német kutatók rendszerezték és térképezték föl.

Mintegy 4000 vizsgálatra alapozták következtetéseiket. Kiderítették, hogy minden fog funkcionális kapcsolatban áll egy érzékszervvel, csigolya szegmenssel, belső elválasztású miriggyel, belső szervvel, ízülettel, sőt a pszichés és mentális állapottal is. Mindezekre a fogak és a fogágy betegségei, a szájba beépített mindenféle anyag, főleg a fémek hatással vannak. Ha ez a hatás tartós, megbetegíti az adott funkciós körhöz tartozó szervet.

A meddőség hátterében lehet gócos fog vagy hibás gyökértömés

Így fordulhat elő, hogy egy rossz gyökértömés veseműködési zavart vagy nőknél nőgyógyászati betegségeket okoz. De a lumbágó, rövidlátás, anyagcserezavar stb. hátterében is állhat valamilyen szájüregi probléma. Előfordul, hogy egy funkcionális okok nélküli meddőség hátterében egy gócos frontfog áll. Másik lehetőség, hogy egy szájüregi panasznak, fogfájdalomnak nincs fogeredete, hanem a fájós rágófog csak a gyomor-lép működési kör diszharmóniájának a tünete, és a valódi ok a gyomornyálkahártya irritációja.

Az orvosi tevékenységek során a fogorvos avatkozik be a legtöbb és a legváltozatosabb összetételű anyaggal az emberi szervezetbe. Tudjuk, hogy csak a dózistól függ, mikor válik károssá egy idegen anyag. A fogorvossal mint első gyógyítóval találkozó beteg esetében a szájüreg és a fogazat önálló holisztikus diagnosztikai rendszerként jelenik meg. Ez a rendszer az egész ember állapotát tükrözheti a fogorvos számára, így hatalmas lehetőségeket rejt a betegségmegelőzés területén is. Lássunk néhány példát erre.

A fogorvos látja, hogy túl erős a fogkőképződési hajlam, ezért javaslatot tesz epe- vagy vesekő szakirányú vizsgálatára; vagy a fognyaki eróziók egy fajtájából lehet gondolni a gyomor túlzott savtermelésére; vagy a fogak kopásából és a fogágy állapotából a stressz jelenlétére lehet következtetni. A nyelv alakja, színe, lepedéke szintén például emésztési zavarokat mutathat; gyermeknél a frontfogak feltűnő szuvasodása a szülők közti problémát tükrözheti; a túlérő fogsor által irritált nyálkahártyaseb oka lehet a hirtelen fellépő keringési zavaroknak; vagy a felső metszőfogban régóta meglévő hibás gyökértömés okozhat meddőséget – és még hosszan lehetne sorolni ennek a kapcsolatrendszernek az orvos által olvasható érdekességeit. Ezért a fogorvos szerepe óriási abban, hogy felfedezze a lehetséges fogászati okokat és elkerülje, hogy munkája során tartós funkciózavart, végső soron krónikus betegséget okozzon páciensénél.

Komplementer fogászati diagnosztikai módszerek

A biológiai fogorvos alapvetően az akadémiai, tehát a hivatalos fogorvostudomány módszereit alkalmazza – az orvos-természetgyógyászat szemléletmódjával és eszköztárával kiegészítve. A kezelések nem vesznek sokkal több időt igénybe, mint a hagyományos eljárás. Gyakorlati tapasztalatával a fogorvos azonnal látja a megjelent fogbetegség tünete és az egyéb szervi betegségek, tünetek közötti lehetséges kapcsolatot. Ezt valamilyen diagnosztikai módszerrel megerősíti, és javaslatot tesz a megoldásra. Ekkor ellátja a fogászati problémát, és ha szükséges, a beteggel közösen választanak egy terápiás módszert a távoli betegségek megoldására is.

Ilyen módszer az elektroakupunktúrás biorezonancia vizsgálat, ahol a fog és a szervezet összefüggéseit, illetve a szervezet általános energetikai állapotát, a szabályzó rendszerek (immun-, ideg- és hormonrendszer) állapotát, a beteg funkcionális állapotát vizsgálja. Azaz például az elektroakupunktúrás góckeresés és anyagtesztelés során műszerrel keressük az elhalt, krónikusan beteg fogat, ellenőrizzük a gyökértöméseket, a kihúzott fogak helyét, a fogágyat. Belső szervek krónikus betegségénél ellenőrizzük, van-e fogkapcsolat. Fogágybetegségnél, sorvadásnál a belső működési zavar okát keressük meg.