Ok és okozat kozmikus elve a karma. Minden oknak van okozata – és minden okozatnak egy oka. Minden tevékenység energiát teremt, mely azonos intenzitással tér vissza a kiindulási ponthoz, az energia létrehozójához. Az okozat megfelel az oknak, mennyiségben és minőségben egyaránt. Akció = reakció.

Az ok sok síkon helyezkedhet el. Minden a szabályosság elvének megfelelően történik. Minden ember saját sorsának teremtője, hordozója és legyőzője. Minden gondolat, minden érzés, mindet cselekedet egy ok, melynek megvan az okozata. Nincsenek bűnök, vétkek, nincs véletlen és szerencse, csak ok és okozat, mely térben és időben nagyon távol is lehet egymástól. A „szerencse” és „véletlen” csak egy megnevezés a még ismeretlen törvényre.

Miért rendelkezünk bizonyos tulajdonságokkal? Honnan erednek viselkedési mintáink? Gondoljunk minden gondolatunknál, érzésünknél, tettünknél az okozatra. Engedjük el a gyűlöletet, haragot és félelmet, és nyissuk meg magunkat a szeretetnek. Egyedül mi vagyunk felelősek önmagunkért.

A karma szanszkrit eredetű szó, azt jelenti, kerék. A karma arra kényszerít bennünket, hogy újból és újból megszülessünk, és a problémát, melyet mi magunk okoztunk önmagunk számára, végre megoldjuk. Minden új inkarnáció új lehetőség a tanulásra, mivel mindig újból szembekerülünk a bennünk lévő feldolgozatlan problémával. A feldolgozás azt jelenti, hogy nem kikerüljük a problémát, hanem felvállaljuk, és megoldjuk; a legtöbb esetben a probléma már a felvállalással magától megoldódik. Úgy tűnik azonban, az embereknek hihetetlenül nehéz ez a felvállalás, mivel már évezredek óta újból és újból visszatérnek, és úgy tűnik, mégsem jutottak előbbre, inkább még inkább belebonyolódtak a karmájukba.

Az emberiség teljes történelmében mindig segítséget kaptunk az univerzumtól. Profétákat és bölcseket küldtek a Földre, hogy megtanítsák az embereknek a lényeget, megtanítsák őket a feltétel nélküli szeretetre, és mindenek előtt önmaguk szeretetére. A legtöbb ember számára azonban mindez hasztalan volt, mivel még mindig nagyon nehezen tanulnak.

A karma egy fajta „kozmikus folyószámla”, azaz mindazon okok összessége, melyekkel eddig még nem birkóztunk meg, melyek hatásukat minden életben újra kibontakoztatják, hogy az orrunk alá dörzsöljék, végre meg kellene tanulnunk szeretni és megbocsátani.

Az emberek minden gondolata, érzése és tette mérlegre kerül. Nem másnak, nekünk magunknak kell eldönteni, mit tehetünk, hogy kiegyenlítsük a számlánkat. A mi feladatunk, hogy mindazt, amiben nem volt szeretet, szeretettel elfogadjunk és ezzel felszabadítsuk.

Ennek azonban előfeltétele, hogy megtanuljunk szeretni.

Amit kiküldünk az univerzumba, azt kapjuk vissza. Ha dühöt, pláne ha gyűlöletet élünk meg, ugyanez az energia áramlik vissza ránk. Egész életünkre a kozmikus törvények érvényesek, még ha a legtöbb ember ezt nem is tudja. A legfontosabb kozmikus törvény a feltétel nélküli szeretet.

Mindez szellemi síkon zajlik. A gondolatok, érzések és tettek energiák, s ily módon mérhetőek. Amikor egy inkarnáció véget ér, az elhunyt ember lelke tájékoztatást kap, megtudja, mi volt az életfeladata az elmúlt életének, mit tudott legyőzni és mit nem, vagyis mi az, amit még ki kell egyenlítenie. Egy ideig ezen a síkon tanul, majd eljön az ideje, hogy ismét testet öltsön.

A tanulási feladat mindig ugyanaz: megtanulni szeretni és megbocsátani

A tanulás rendszerint bánatról és fájdalomról szól – a legtöbb ember ugyanis csak erre reagál. Szorosan bezárták a szívüket, hogy ne kelljen érezniük, s ezért teljesen eltompultak; vagy nem férnek hozzá az érzéseikhez, mivel a fájdalom ellen vastag fallal vették körül a szívüket.

Életünk filmje elkészül, mielőtt leszülettünk volna a Földre. A saját életfilmünkkel egyidejűleg azonban szereplők vagyunk mások életének filmjében is. Emberekében, akikkel hosszabb-rövidebb időre találkozunk életünk során. Egyidejűleg vagyunk mások tanítói – s tanulunk másoktól. Segítünk egymásnak bizonyos feladatok megoldásában. Minden szorosan összefügg egymással.

Akkor hát nincs is hely a szabad akarat számára? De igen, mindig van lehetőség a döntésre. Dönteni kell fény és sötétség, igen vagy nem, a fény felé haladás vagy nem arra haladás, szeretet és annak elmulasztása között. Életünk minden perce kisebb-nagyobb döntésekből áll, melyeket legtöbbször észre sem veszünk: Mit teszek most? Felhívok valakit? Hazamegyek? Eszem valamit? Gondolok valakire? Minden mozzanat, minden gondolat és szó egy döntés. Minden egyes döntés módosíthatja az irányt. Ha szeretet van a szavainkban, annak az energiáját közvetítjük, és a többiek ezt, lehet, hogy csak tudat alatt, de megérzik. Ugyanilyen hatása van a gondolatainknak is. Szavakkal és gondolatokkal kárt tehetünk emberekben, akár el is pusztíthatjuk őket! Ezért ügyeljünk arra, mit gondolunk, érzünk, mondunk és teszünk. Ezzel is a karmánkon dolgozunk!

A karmánkat magunkkal hordozzuk, újjászületésünk esetén gátak és akadályozó energiák formájában jelenik meg az auránkban. Mindig van azonban lehetőségünk, hogy saját akaratunkból a tanulás mellett döntsünk, az univerzum segítségét kérjük. Legmélyebb belsőnkből szólhatunk hozzá, mint egy jó baráthoz. Nincs szükség ehhez előre gyártott imára, nem kell mások által választott szavakat használnunk. Azt mondjuk, ami a szívünkből jön, és ez mindig meghallgatásra talál, még ha a válasz nem is minden esetben azonnal érkezik. De a törvény az, hogy minden kívánság teljesül, ahogy minden ima is meghallgatásra talál.

Talán észre sem vesszük, amikor beáll egy fordulat, „véletlenül” találkozunk valakivel, aki továbbsegít bennünket, aki pont azt mondja, teszi vagy tanítja, ami jelenlegi helyzetünkben a mentő kiutat jelenti. Talán most pont ezt az oldalt olvassuk.

(Forrás: Karma – Lernen und Lehren, németből fordította: Harrach Orsolya)