Semmi kétség, közeledik a karácsony. Az internetes weboldalakon okos kis programok lelkes visszaszámlálást végeznek (némelyik akár már január elseje óta is), a boltokban már hetekkel ezelőtt megjelentek az első karácsonyi díszek és a szaloncukor, az utcák díszkivilágításba borultak, tegnap lehullott az első hó. Öltöztessük hát díszbe a lelkünket és az otthonunkat is.

A mai nappal megkezdődik az adventi időszak. A hétköznapi tennivalók, munka, háztartás, gyereknevelés mellett elkezdődnek a „kötelező” karácsonyi előkészületek is. Nagytakarítás, karácsonyi ajándékok után való szaladgálás, rokoni látogatások szervezése, nagy karácsonyi lakomák megálmodása, elkészítése. Lehet mindezt újabb feladatnak, kimerítő stresszforrásnak is megélni, de tekinthetjük úgy is, mint az örömszerzés forrását, egyfajta reláxációt. Na jó, a boltokban való lökdösődést talán nem igazán, de az otthoni ajándékkészítést, esetleg közösen – gyerekekkel, férjjel, barátokkal –, már mindenképpen.

A karácsonyi hangulat megteremtésének kedves eleme az ajtóra akasztott dísz, mely minden beköszöntőnek jelzi, idebent már adventi hangulat van. Alakja leggyakrabban koszorú, hagyományos színei a piros, zöld, arany. Egy ilyen koszorú összeállítása nem igényel sok alapanyagot és külön tudást, elkészítése pedig jó alkalom a közös beszélgetésre, vagy önmagunkban való elmélyülésre.

Hungarocell gömböket tűzzünk fel fogpiszkálóra, és annál fogva fessünk be zöldre és pirosra. Én akrilfestéket használok, amely jól fed, vízzel hígítható, frissen az ecsetek is vízzel kimoshatók. Száradás után viszont már vízálló, ezért az ecseteket mindig azonnal tegyük vízbe, ha nem használjuk, és ha a festék a ruhánkra került, azonnal mossuk le (még jobb, ha rendszeresítünk ilyen alkalmakra egy kötényt, vagy kiszuperált férfiinget). Minden gömböt, közvetlenül festés után szórjunk meg finoman aranyporral, így még a nedves festékbe beleragad, nem kell külön ragasztózni. A szórást egy papírlap fölött végezzük, a lehullott szemek így munka után könnyen megmenthetők, A papírlapról vissza tudjuk önteni a szóróüvegbe.

Az elkészült gömböket a fogpiszkáló segítségével szúrjuk bele például egy hungarocell táblába, és hagyjuk megszáradni. Míg szárad, készítsük elő a drótot. Közönséges, egy szálas villanydrótról távolítsuk el a szigetelést. Erre a célra a legalkalmasabb egy tapétavágó kés (vagy éles zöldségtisztító kés), mellyel hosszában egy csíkot „hámozunk” a szigetelőrétegből úgy, hogy a csík alatt kilátszódjon a csupasz drót, ezután a maradék szigetelés már könnyen eltávolítható. (Ha minden kötél szakad, ballagjunk el a dróttal a közeli villanyszerelési szaküzletbe, és kérjük meg az egyik eladót, hogy segítsen. Nekem is ő mutatta a fenti trükköt.)

A megszáradt gömböket fúrjuk át egy spékelőtűvel, vékony szöggel vagy kötőtűvel. Az ellenoldalon, ahol a tű hegye kibukkan, mindig támasszuk meg a gömböt az ujjunkkal, mert különben előfordulhat, hogy egy nagyobb darabot szakít ki a tű hungarocellből.

A kifúrt lyukon fűzzük át a drótot. Fűzzük fel felváltva a zöld és piros gömböket, majd hajtsuk egymásra a két drótvéget, és igazítsuk kör alakúra a koszorúnkat. Díszítésképpen tekerjük körbe arany szalaggal, melyre kis csengettyűket, fából készült karácsonyi dekorációkat, kisebb arany gyöngyöket is fűzhetünk. A drótvéget összezárási helyére kössünk egy nagy masnit, mely díszít és eltakar. Kössünk rá egy hosszú szálat, és már mehet is az ajtóra.

Szemet és szívet gyönyörködtető látvány.

Harrach Orsolya