Egy felmérés szerint az egyéjszakás kalandok után a nők többsége „elhasználtnak és becsapottnak” érzi magát, még akkor is, ha előre tudta, hogy csak egy kalandra számíthat. A szingli élet „előnyeiről” sok film és sorozat szól, melyek azt sugallják, hogy egy nő is élhet „szabadon”, arról azonban csak nagyon kevés szó esik, mi is játszódik le sok nő lelkében másnap, az ébredés után.

Aisling, a 28 éves PR vezető négy éves kapcsolatának befejezése után kezdett szingli életet élni, állítása szerint kissé megőrült és rendszeresen váltogatta a partnereit. Legtöbb férfival még csak telefonszámot se cserélt. Nem voltak illúziói, hogy a kapcsolat folytatódni fog, mégis sokszor úgy érezte, becsapták és olcsónak, kihasználtnak érezte magát. Amikor egy-két randi után ágyba bújt a férfiakkal, akikkel találkozott, csak úgy viselkedett, ahogy legtöbb szingli ismerőse, mégis bántotta őt az, amikor „eldobták” őt. Egyszer egy közelinek hitt barátja leitatta és kihasználta őt. Másnap reggel nagyon megalázottnak érezte magát és rájött, hogy többé nem akar érzések nélkül szexuális kapcsolatba kerülni férfiakkal. A biztonságra mindig ügyelt, de egy idő után úgy érezte, csak akkor szerezheti vissza az önbecsülését, ha felhagy az egyéjszakás kalandokkal.

A nők nem tudják megszokni a szingli életet

Egy felmérés szerint a nők többsége hasonlóan érez, mégis egyféle „divattá” vált a szingli életmód és a csapongás. Sokan értéktelennek, becsapottnak és kihasználtnak, rossznak érzik magukat utána. Szeretnék ugyanolyan könnyen venni az egyéjszakás kapcsolatokat, mint a férfiak, mégis tartanak tőle legbelül, mit szólnak ehhez az ismerősök, mit gondolnak majd róla, ha kitudódik a kaland. A társadalmi előítéletek a „Rosszfiúkat” még mindig kevésbé tartják romlottnak, mint a „Rossz kislányokat”. A csupán testi vonzalomra alapozott egyéjszakás kalandokat a férfiak könnyebben is veszik lelkileg. Sok nő megpróbál úgy viselkedni, mint a férfiak, legalábbis a külsőségeket illetően, lelkileg azonban sokkal mélyebb nyomokat hagy bennük az „elválás”. Ugyanígy az italozás, a „bármit megtehetek” kultúra sokkal rosszabbul érinti a nőket, mint a férfiakat. A Durham Egyetem (Durham University) pszichológia professzora, Anne Campbell szerint ez egyáltalán nem meglepő. A nők többsége egyáltalán nem tud hozzászokni az egyéjszakás kalandokhoz, bármennyire is meg akarja győzni magát arról, hogy ez neki is jó, és ő is megteheti az egyenjogúság okán. Ráadásul a sok nem megfelelő partner meggátolhatja a megfelelő megtalálását.

Hiányzik a megbecsülés

1743 férfit és nőt kérdeztek meg – névtelenül – és elemezték a válaszokat. Az online kérdőív az egyéjszakás kalandokkal kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Az eredmények elemzéséből kiderült, hogy a nők 58 százaléka megbánta az alkalmi kapcsolatokat, míg a férfiak esetében az arány csak 23 százalék volt. A nők többségénél a domináns érzés az eset után a végtelen megbánás volt. Legtöbben becsapottnak érezték magukat még akkor is, ha nem várták és nem is kívánták, hogy a kapcsolat tartósabbá váljon. Sokan számoltak be arról, hogy alkalmi partnerük udvariatlan és elutasító volt velük szemben másnap reggel, és ez a kegyetlen elutasítás mennyire rosszul esett nekik az éjszaka tapasztalt gyengédséghez képest. Ráadásul, ha a férfi meg sem ismeri őket egy esetleges következő találkozás alkalmával, még csak nem is köszön, az teljesen összetöri az önbizalmukat.

„Még ha nem is akarok tőlük semmit az éjszaka után, akkor is jólesne azt érezni, legalább kedveltek, amíg együtt voltunk” – mondja az egyik lány. „Egy kicsit szerethetőnek és kívánatosnak akartam érezni magam, de ehelyett olcsónak és piszkosnak érzetem csak magam utána…” – mondja egy másik.

„Egyáltalán nem olyan volt, mint a mozifilmekben” – mondja egy harmadik – „sőt, a reményeimet egyáltalán nem váltotta be: nagyon rossz volt.”

A férfiak nem olyan válogatósak

A férfiak kevésbé válogatósak, ha egyéjszakás kalandról van szó. Az, hogy az éjszakát a nővel töltik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban vonzódnak is hozzá. Többségük csak izgalmat és testi vágyat érez és keres az ilyen kapcsolatokban és azt, hogy „kieressze a gőzt”. Anne Campbell azt mondja, meglepődött, hogy a nők menyivel kevésbé élvezik ezt az életformát. Az üzenet – főleg a 30 felettiek körében – „Ha a férfiak megtehetik, mi is megtehetjük”. Többnyire ez viszi bele a nőket az alkalmi kapcsolatok sorába. A „megmutatom magamnak és a világnak, hogy megy ez nekem” attitűd az, ami benne is tartja a nőket a szingli életformában és a sorozatok, melyekből ezt a példát látják. Az alkohol szintén nagy szerepet játszik ezekben a kapcsolatokban. Míg a férfiak a tartósabb partner kiválasztásakor igényesebbek, addig az alkalmi partnerekben éppen az a fontos, hogy ne sajnálják eldobni őket, mint egy kavicsot. A nők közül, érdekes módon inkább a magasabb végzettségű, anyagilag függetlenebb réteg az, aki a szingli életmódot választja egy időre, mert úgy érzik, ők bármit megtehetnek: utazhatnak, és a saját szabályaik szerint élhetnek, ha csak a szexért létesítenek kapcsolatot.

(Forrás: Casual sex left me feeling worthless: How a one-night stand left one woman emotionally destroyed, angolból fordította G. Á.)