Az emberek a nap nagy részét munkával töltik. Nyomtatványokat töltenek ki, munkatársakat irányítanak, számítógépes programokat írnak vagy reklámokat készítenek. És ez kihat a személyiségükre is – főleg, ha a szabadidejükben nem találnak kiegyenlítésre.

Már a foglalkozás megválasztásánál fontos szerepet játszik a személyiség. Mindenki személyiségtípusa és érdeklődése alapján választ olyan munkát, ahol sokat kell emberekkel foglalkozni, esetleg pont ellenkezőleg, ahol mindenki békén hagyja, és csak adatokkal kell bíbelődnie.

Bár lehet alkalmazkodni egy foglalkozáshoz, de csak feltételesen: „Ha a lényegbeli különbség túl nagy, az túl sok stresszt jelent, s nem fog működni,” mondja David Scheffer, az elmsholmi Nordakademie pszichológusa.

A tudós személyiségteszttel bizonyította, hogy a különböző állásokban dolgozó emberek meghatározott személyiségjegyekben eltérnek egymástól. „A teszt méri például, mennyire használják az emberek a megérzésüket,” magyarázza a kutató. Eszerint például a hivatásos katonák nagyon racionálisak és szervezettek, és jól átlátható környezetre van szükségük. Az intuíció náluk csekély szerepet játszik. Nem úgy a reklámszakembereknél és azoknál, akik sokat kommunikálnak. Ők gyakrabban veszik igénybe az intuíciójukat.

A pszichológus azt is feltételezi, hogy egy foglalkozás megváltoztathat egy embert. „Természetesen, ez egy lassú folyamat, mivel a személyiség relatív stabil. Amíg az agyban az ilyen átkapcsolások megtörténnek, az hosszú időt vesz igénybe. Az évek során azonban a foglalkozás elérheti hatását.”

Amiről egy ügynök felismerhető

Egy szakma iránti vonzódás és a rövid ideig tartó munkasikerek könnyen felismerhetőek. Sok emberről a szabadidős tevékenysége során is leolvasható, mit dolgozik. „Sok tipikus ügynöknek nehezére esik, hogy a szabadidejében csendes és visszahúzódó legyen,” említi Heinrich Wottawa professzor, Bochumból. Hasonló a helyzet a vezetők esetében is: „Még a tekeklubban is árad belőlük az irányítani akarás.”

Egyes embereknél, akik túlságosan összenőttek a munkájukkal, ez akár a realitások érzékelésére is hatással lehet. Jó példái ennek a számítógépes szakemberek. Számukra gyakran problémát jelent, hogy célirányosan gondolkozzanak. „Beszélgetés közben előfordul, hogy nehezükre esik elképzelni, hogy a velük szemben ülő ember valamilyen érdeket követ, azaz célirányosan vagy eredményorientáltan gondolkozik, és természetesen a szubjektív hasznát is szeretné optimalizálni,” mondja Wottawa.

Hasonló problémát lát a személyzetisek egyoldalú munkájában is. „Másik extrém példa a munkaerő-közvetítők, akik egész nap embereket válogatnak, és meghallgatásokat tartanak. Kiemelkedően erősnek érzik magukat, és úgy vélik, pillanatok alatt átlátnak a többi emberen, és soha nem hibáznak.”

„Vegyes” munkahelyek és kompenzáció

Az egyoldalú fejlődés ellen segítenek az olyan munkahelyek, amelyek többféle képességet igényelnek, vagy a szabadidőben alkalmazott pszichohigiénia – azaz egyfajta tudatos kompenzáció, hogy sokoldalú emberként fejlesszük tovább magunkat.

(Forrás: Du bist dein Job, németből fordította: Harrach Orsolya)