Az evési zavarok – mint az előző részben is írtuk – nem számítanak valódi szenvedélybetegségnek, sokkal inkább pszichoszomatikus betegségek, amelyek magukban foglalják a szenvedélybetegség jellemzőit is. Mi is például az anorexia, miért alakul ki és hogyan gyógyítható?

A kóros soványságban szenvedők szinte teljes mértékben megtagadják a tápanyagfelvételt. Éppen annyit esznek csak, amennyi az életben maradáshoz szükséges. Sokszor azonban ez sem sikerül, mivel az érintettek 4-8%-a meghal. Amikor másnak kedve támad enni, összefut a nyál a szájában, a kóros soványságban szenvedőknek halálfélelmük lesz. 10 grammnyi hízást úgy élnek meg, mintha 10 kilót szedtek volna magukra. Miközben közel állnak ahhoz, hogy halálra éheztessék magukat, továbbra is kövérnek érzik magukat. Hosszú időn keresztül elég nekik napi két répa és egy alma, mindig az életüket veszélyeztető alultápláltság határán élnek.

Kóros soványságban (orvosi szakszóval: anorexia nervosa) túlnyomórészt fiatal nők szenvednek, 0,7-1%-uk érintett. Németországban az anorexiások száma 80 000-re tehető, és közülük csupán 4800 a férfi. Az érintettek átlagon felül iskolázottak, képzettek. Ez a fajta evési zavar 30%-uknál krónikussá válik, egész életükön át tart. A páciensek 40%-a terápiás kezelésnek köszönhetően gyógyul meg, további harmaduknál spontán gyógyulásra következik be.

Milyen tünetek utalnak az anorexiára? A kórosan soványak nem „érzik” a testüket. Nem érzékelik, mikor fáznak, mikor van melegük. Rendkívüli mértékben teljesítményorientáltak, sportolnak, sokszor élsportolók és kitűnő tanulók. Büszkeséggel tölti el őket, hogy jobbak azoknál, akik az egészségtelen ételeket tömik magukba. Az iskolában gyümölcsre és zöldségre cserélik a szendvicsüket és egyéb, zsírosnak tartott ennivalójukat. A kóros soványság a legártalmasabb az összes étkezési zavar közül. Gyakran vezet elmagányosodáshoz és depresszióhoz.

Tiltakozás a testi érés ellen

Az anorexia nervosa gyakran a pubertáskorban alakul ki, amikor az érintett elutasítja nőiesedő testét. A kórosan sovány lányok tiltakoznak a testi érés folyamata ellen, amikor megjelennek rajtuk a másodlagos nemi jellegre utaló jelek. Az állandó koplalás következtében a szervezet hormonháztartása felborul, a menstruáció elmarad. Az anorexiások egy része túlzottan békés, harmóniakedvelő családból kerül ki, ahol gyerekként nem volt lehetőségük önmaguk kipróbálására, ezért csak a saját testük maradt meg számukra olyan területként, amely felett rendelkezhettek. A kóros soványságot kiváltó okok között a szexuális visszaélés is szerepelhet.

Az anorexia testi tünetei közé tartozik az anyagcsere, a vérnyomás, a pulzus és a testhőmérséklet csökkenése. Mindezt fáradékonyság, fázás, szorulás, száraz bőr, megváltozott testszőrzet, töredezett hajszálak és elmaradó menstruáció kíséri. A testsúly 40, sőt akár 32 kg-ra is csökken. A pubertáskori evési zavar krónikussá válhat, egész életre is szólhat. Ha a krónikus anorexia akuttá válik, az életveszélyt jelent. Vannak olyan evési zavarral küszködők, akik ide-oda ingáznak a két állapot között. A kóros soványsághoz is kapcsolódhat gyógyszerfüggőség, amit az étvágycsökkentők, hashajtók szedése vált ki. Ennek következtében pedig máj-, szív- és vérkeringési zavarok is felléphetnek.

A kezelés kezdete a felismerés

Az anorexiás betegnek – az összes többi szenvedélybeteghez hasonlóan – először is meg kell értenie, hogy beteg. Tudatosítania kell magában, hogy már nem áll hatalmában dönteni arról, egyen-e vagy sem. Általában éppen azok képesek legkevésbé elfogadni segítséget, akik szinte semmilyen ételt nem hajlandók magukhoz venni. Ilyen értelemben az evési zavar túlereje előtti kapituláció a gyógyuláshoz vezető út első lépésének tekinthető.

A kezelés során azt kell kideríteni, hogy az érintett tulajdonképpen mit tagad meg. Többnyire egy korai élmény vagy érzés az, amiről a páciens nem akar tudomást venni. Az éhezés állandó gyötrelme helyettesíti az eredeti fájdalmat. Ha ez az eredeti fájdalom ismert, és a beteg sok év távlatából megtanulta még egyszer szemügyre venni, akkor kezdődhet számára új élet, amelyben már nincs szüksége önmaga felemésztésére. Az egyéni terápiás kezelés mellett a csoportterápia is alkalmas a gyógyulás elősegítésére, hiszen ott mások elbeszélésein keresztül ismerheti fel az érintett, mi is történik vele. Ellesheti, mások hogyan boldogulnak a kórral, mielőtt ő maga is rálép önmaga megváltoztatásának kockázatot sem nélkülöző útjára.

(Németből fordította: Mészáros Csilla, forrás)