A Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy egyedül az emberi agyra jellemző, hogy mérete a kor előre haladtával csökken. Még közeli rokonainknál, a csimpánzoknál sem találkozunk ezzel a jelenséggel, aminek egyik oka az lehet, hogy mi emberek tovább élünk.

Idős korban az agy súlya csökken, és nyolcvan éves korra akár már 15 százalékkal is könnyebb lehet, mint eredeti állapotában. Azoknál pedig, akik valamilyen korral járó demenciában – például Alzheimer-kórban – szenvednek, ez az arány még nagyobb is lehet.

Az agy súlyának csökkenése mögött a neuronok szerkezetének gyengülése áll. A lassú szerkezetbeli romlás következtében csökken az agy gondolkodásra és emlékezésre való képessége. A kutatók azt is megfigyelték, hogy bizonyos részei az agynak nagyobb mértékben károsodnak. Ilyen például a cerebrális cortex, ami a magasabb szintű gondolkodásért felelős, és jóval nagyobb mértékben megy össze idős korra, mint a kisagy, ami a motoros mozgást irányítja.

A kutatók több mint nyolcvan egészséges, 22 és 88 év közötti ember agyat vetettek össze hasonló számú csimpánzéval, és megfigyelték, hogy utóbbiaknál nem jelentkezett méretbeli csökkenés az agyban. Vagyis a jelenség hátterében az az 5-8 millió évnyi evolúciós fejlődés állhat, ami elválasztja az embereket a csimpánzoktól.

Az emberek más emberszabásúakhoz képest tovább élnek, ám életük nagyobbik részében már terméketlenek, szemben a csimpánzokkal, akik halálukig képesek az utódnemzésre. Ugyanakkor az emberi agy mérete nagyjából háromszorosa a csimpánzénak. Chet Sherwood antropológus, a George Washington Egyetem munkatársa úgy véli evolúciós értelemben azért hosszabbodott meg az emberek kora, hogy megérjék a nagyszülőséget, és segíthessenek az anyáknak a nagyobb aggyal születő, és ezért több energiát igénylő utódok nevelésében.

(Forrás: Medipress)