Az ember első ismereteit a világról – többek között – a száján keresztül szerzi. A szánkhoz születésünktől kezdve az első kellemes élmények kapcsolódnak, ezért van az, hogy a csecsemőkori táplálkozás során szerzett tapasztalatok, érzések egy életen át elkísérnek minket. A száj létfenntartásunk meghatározó szerve: rajta keresztül jutunk táplálékhoz, ez segít bennünket abban, hogy a beszéden keresztül kapcsolatot teremtsünk a külvilággal, kifejezhessük érzéseinket.

A gyermek ösztönösen érzi ezt, nem csoda hát, ha fenntartásai vannak a fogorvossal szemben. A fogorvos ugyanis az ő szemében az az ember, aki nem csupán bekukucskál a szájába, mint ahogyan azt a gyermekorvosnál esetleg már megszokhatta, hanem még az ujjait is bedugja és mindenféle ijesztőnek látszó eszközzel matat ott, esetleg még fájdalmat is okozva ezzel.

Hogyan készítsük fel a gyermeket?

Még velünk, felnőttekkel is sokszor előfordul, hogy félünk az ismeretlentől. Egy kisgyermek esetében ez hatványozottan így van, hiszen még nagyon sok olyan dolog van az életében, amivel most találkozik először. Éppen ezért nagyon fontos, hogy előre felkészítse őt arra, mi vár majd rá a fogorvosnál. Igyekezzen őszintén, reálisan elmondani neki, hogy mire számíthat, hiszen az Ön iránt érzett bizalma attól erősödik, hogy látja, igazat mondott neki. A kisgyermekek „antennái” egyébként is nagyon érzékenyek, sokkal könnyebben átlátnak a szitán, mint néha gondolnánk.

Amikor már tudja, hogy belátható időn belül elkövetkezik a fogászati kontroll ideje, ragadja meg az alkamat és beszélgessen vele egy kicsit a várható élményről. Meséljen neki a fogászati rendelőről: arról, hogy liftező székbe ülhet; erős fény világít majd az arcába, hogy az orvos jobban láthassa, nem bújt-e meg valahol egy huncut fogmanó; a pici zuhanyzóról, ami alaposan megtisztítja a fogait és „Szél bácsiról”, aki a vizet felszárítja. Sokszor a gyerekeket nem is a nagy dolgok ijesztik meg, hanem például az előke vagy az azon lévő csipesz, úgyhogy igyekezzen minél több dologról mesélni, hogy majd minél ismerősebbnek tűnjön számára a hely.

Beszéljen neki a fogorvosnál szerzett élményeiről is, hogy lássa, Ön már sokszor volt hasonló helyzetben, ezért megérti őt. Az is sokat segíthet, ha egyszer magával viszi őt a fogászatra olyankor, amikor Önt vizsgálják – ilyenkor a gyermek félelem nélkül ismerkedhet meg a fogorvosi rendelővel. Segítségül hívhat könyveket, rajzfilmeket vagy színes szórólapokból, újságokból kigyűjtött képeket olyan tárgyakról, amilyenekkel a gyermek a fogorvosnál találkozni fog.

Egy kisgyermek számára a játék a legjobb eszköz a feszültség feloldására. Játsszanak „fogorvosost”, ahol a gyermek a fogorvos és meg tudja gyógyítani a baba vagy a maci fogait, vagy formázzanak gyurmából lyukas fogakat és tömjék be a lyukakat más színű gyurmával!

Vannak olyan kisgyermekek, akik szavak helyett inkább harapással fejezik ki valaki iránt érzett ellenszenvüket, haragjukat. Ők joggal tarthatnak attól, hogy esetleg nem tudnak majd uralkodni érzelmeiken és megharapják a fogorvos ujját vizsgálat közben, akaratukon kívül is fájdalmat okozva ezzel. Ha tudja, hogy gyermeke hajlamos a harapásra, beszélgessen vele erről is, mielőtt elindulnának a rendelőbe.

A folytatáshoz kattintson ide.