Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy ízletes étel láttán – vagy akár csak a hallatán – összefut a nyál a szánkban. Egy friss tanulmány szerint azonban valójában az étel gondolatától még nem indul el az ember nyálelválasztása. Akkor mégis mi áll a jelenség hátterében? A vizsgálat során a kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon megvan-e az emberben is az a reflex, ami a kutyákban például megvan, hogy már az étel gondolatára is megindul a nyálelválasztásuk.

Hogy ezt kiderítsék, öt egészséges embernek különféle ételekről készült képeket mutattak a pizzától kezdve a grillcsirkén át a sült tésztáig. A kísérleti alanyoktól a képek nézegetése közben a tudósok nyálmintát gyűjtöttek be.

A megfigyelésekből az derült ki, hogy az étvágygerjesztő képek nézegetése közben semmivel sem termelődött több nyál az alanyok szájában, mint amúgy bármilyen hétköznapi helyzetben. Vagyis, akár éhesek voltak az alanyok, akár nem, senkinek sem „csorgott a nyála” az ételek gondolatára.

Egy másik kísérletben arra keresték a választ, mennyi nedvet termel a szája azoknak a résztvevőknek, akik elég odahelyeztek egy tál finom ételt, végül egy harmadik során pedig a résztvevőktől evés előtt, alatt és után gyűjtöttek nyálmintát. Mindezekből az derült ki, hogy az ételek illatának érzése jobban növelte a nyálelválasztás mértékét, mintha csak kézbe fogták volna az ételt vagy a képét nézték volna. A legnagyobb mértékben azonban akkor termelődött váladék a szájban, amikor a kísérletben résztvevők ténylegesen meg is kóstolták az ételt.

Ez a mostani tanulmány megerősítette a tanulmány szerzőjének, Guy Carpenternek, a King´s College London Fogászati Intézet előadójának eredeti feltevését, miszerint az emberek nem olyanok, mint a kutyák – főleg, nem mint Pavlovnak az a bizonyos kutyája –, így nincsenek nyálelválasztást megindító reflexei sem.