Akár gyerekről, akár felnőttről van szó, előfordul, hogy még akkor is tömik magukba az ételt, ha egyáltalán nem éhesek, ez pedig súlygyarapodáshoz és elhízáshoz vezethet. Jelenleg a szakemberek általában étrendi napló vezetését és intenzív testmozgást írnak elő ennek kezelésére. A gyerekek esetében azonban ezek a viselkedésterápiás módszerek nem működnek hosszú távon, állította Kerri Boutelle, a Kalifornia Egyetem pszichiáter és gyermekgyógyász adjunktusa, aki munkatársaival együtt új programokat fejleszt ki a túlevés kezelésére.

A Journal of Consulting and Clinical Psychology című folyóiratban megjelent munkájuk két új módszert írt le. Összességében azt a célt tűzték ki, hogy javítsák az éhségre és jóllakottságra adott válaszreakciót, valamint hogy csökkentsék a környezetben található ételek testi és lelki hatásait.

A kérdés tulajdonképpen az, miként tanulja meg az ember, hogy hagyja abba az evést, ha már nem éhes. Az első csoportnál az étvágyfigyelő tréninget vezették be. Ezzel tanították meg a gyerekeket és a szülőket arra, hogy felismerjék az éhség- és a teltségérzet jelzéseit, és megfelelően reagáljanak rá. A kísértés-tréning során pedig megmutatták, miként lehet ellenállni az előttük levő ételnek. „Elmagyarázzuk a gyerekeknek és szüleiknek, hogy a környezetünk miként vesz rá minket az evésre akkor is, ha nem vagyunk éhesek” – mondta el Boutelle. Erre építenek az ételreklámok, a könnyen elérhető, magas kalóriatartalmú rágcsálnivalók, és ha valakit étellel jutalmaznak. 36 elhízott 8-12 éves gyereket szüleikkel együtt osztottak a fenti két csoportba, és nyolc héten át tartottak a foglalkozások. Egy sor megküzdési stratégiát sajátíthattak el ennek során.

Az étvágyfigyelő tréning során arra tanították a gyerekeket, hogy az éhség és étvágy belső jelzéseire figyeljenek Bevitték az ebédjüket a klinikára, és gyakorolták az éhség és jóllakottság érzésének nyomonkövetését az étkezés során. A kísértés-tréning során pedig elsajátíthatták, miként tolerálják a vágyakozást a túlevés csökkentése érdekében. Bevitték azt az ételt magukkal, ami után a legjobban sóvárogtak, majd 20 percen át szagolgatták, és ehettek belőle egy kis darabot. Ezalatt értékelniük kellett, mennyire vágynak rá, majd ki kellett dobniuk az ennivalót.

A kezelés utáni kérdőíves felmérésből kiderült, hogy az étvágyfigyelő csoport 75 százaléka, a kísértés-tréning résztvevőinek pedig több mint fele élvezte a tréninget. Nagy többségük (81 illetve 69 százalék) érezte úgy, hogy sokkal jobban képes ellenőrzése alatt tartani az étrendjét. A kezelések hatását a kutatók a testsúly, a túlevés, az evési roham és a kalóriabevétel segítségével mérték le.

„Bár ez csak egy kis léptékű, előzetes kutatás volt, az eredmények azt sugallják, hogy a kísértés-tréning nagy segítséget nyújthat az éhségérzet nélküli evés csökkentésére” – jelentette ki Boutelle. „Az eredmények érdekesek, mert teljesen új paradigmát biztosítanak a túlevés és falási rohamok kontrollálása terén. Ezek csökkentésével remélhetőleg megelőzhető lesz a hízás, a gyerekek pedig megtanulják, miként válasszanak megfelelő ételeket. Ez azért is fontos, mert a kontroll elveszítése depresszióhoz és más pszichés problémákhoz vezethet, természetesen az elhízás mellett.”