Rosszul rögzült mintákról és azok magatartásunkra gyakorolt hatásairól szólt a sorozat előző része. Arról, hogy félelmeink, szorongásaink képesek testi tüneteket produkálni, amelyeket azután igen nehéz gyógyítani anélkül, hogy megkeresnénk a kiváltó okot. Hogyan sikerülhet ez?

Tulajdonképpen ebben a munkában kérnek segítséget tőlünk a betegek. Miért így mondom? Azért, mert az emberrel vele született a személyes fejlődés lehetősége, ez az önmegismerés, önmegvalósítás. Ennek érdekében próbálja minden ember kifejleszteni potenciális képességeit, valódi értéket teremteni önmagában. Ezt korábban a negatív entrópiával és az önszabályzó mechanizmusokkal hoztam összefüggésbe, amelyeknél az információ, az intelligencia hatásai döntőek.

Az ember legfőbb értéke a méltósága, ezért az embereket nem átnevelni kell, hanem megérteni és támogatni őket önmaguk fejlesztésében. Azzal például, hogy tükröt tartunk a páciens elé, ezáltal képes legyen felismerni azt, amin változtatnia kellene.

Az előző részben szóltam a tudatpiramis modelljéről. E piramis környezetét alkotja a TTT, a Tiszta Tudat Tükre. Ez az eredendő tudat, az eredendő minőség, a tiszta tükörszerű alap. Mindent befogad, elfogad, de amit visszatükröz, abból semmi nem marad meg benne. Nem minősíti a dolgokat, mindent olyannak mutat, amilyen az a valóságban. A tükör érintetlen marad, nincs benne kettősség, nincs megkülönböztetés, nincs elkülönülés. Innen szemlélve a világ egyetlen egységes egész. Ez az együttérző szeretet szintje, a könyörületesség, bölcsesség szintje. Ezt a szintet nem magunkon kívül, hanem belül találjuk, ennek a szintnek az elérése érdekében gyártjuk a tüneteket, hogy egyszer fel tudjuk ismerni a lényeget, ami azonos önmagunkkal és az univerzummal.

Melyek a gyógyítás feltételei?

A gyógyítás során a nagyon fontos következők figyelembevétele:

• mi az, amit meg kell gyógyítani a betegben (vagyis a diszharmonikus állapotban lévő emberben), a központi zavar vagy kulcs-szituáció felismerése
• mi az, ami gyógyító a szerekben, módszerekben. Az adott esetnél a hatékony módszer felismerése
• hogyan lehet a gyógyító módszereket hozzáigazítani az adott esethez – testre szabás
• a gyógyulási folyamat akadályainak felismerése és elhárítása, hogy a helyreállított egészség tartós, az egyén által fenntartható legyen (ne legyen orvos- és gyógymódfüggő). Figyelni kell a tünet elnyomásra, amikor is a diszharmónia okai megoldatlanok maradnak, és egy másik hajlamból kifejlesztenek egy másik tünetegyüttest.

Még egyszer tehát: ha a beteg képes tudatosítani magában hibás viselkedését, rájön, hogy az külső ok nélküli, nem valóságos helyzetre épül, akkor magától megindul a gyógyulás, mert a megváltozott létállapot miatt a betegség okafogyottá válik.

Emlékezzünk például arra, hogy a homeopátiás szer előidéz egy, a betegséghez hasonló alapszituációt, amelyben a beteg felvett válaszai adekvátak lennének, tehát az eredeti szituációt idézi fel a betegnek, ezzel segíti annak a felismerését, hogy a jelent hamisan érzékeli (téveszméje van). Így megszüntethető a túlzó reakció. A tudatosítási folyamatban az orvos katalizátorként segíti az alapszituáció megértését.