Ahogy az emberek a saját egészségi állapotukat értékelik, meghatározza, nagyjából mennyi ideig fognak még élni. A Zürichi Egyetem kutatói kimutatták, ahogy a jelzők egyre negatívabbá válnak, úgy növekszik a halálozás kockázata, függetlenül a már ismert tényezőktől, mint a dohányzástól, az alacsony iskolázottságtól és a már meglévő betegségektől.

A kérdőíveken gyakran érdeklődnek arról, hogy miként értékeli az ember a saját egészségét. A válasz összefügg azzal, hogy az illető meddig fog még élni. Mondani sem kell, a pesszimizmus kéz a kézben jár a betegségek és a halálozás kockázatával. Joggal feltételezhető, hogy akik rossz bőrben vannak, egészségtelenül élnek, egészségük törékeny, vagy már betegek is. Az ezzel kapcsolatos korábbi kutatások, melyek csak néhány évig követték nyomon a résztvevőket is kimutatták, hogy a kapcsolat még az egyéb faktorok rögzítése esetén is fennáll.

A Zürichi Egyetem kutatói a PLoS One hasábjain megjelent cikkükben rámutattak, hogy az egészség önértékelése hosszabb távon – 30 évnél hosszabb időszak esetén – is kapcsolatban áll az életben maradás vagy a halál lehetőségével. A kutatást Svájcban végezték el. Azok a férfi résztvevők, akik nagyon rossznak értékelték a saját egészségi állapotukat, 3,3-szor nagyobb eséllyel haltak meg, mint azok, akik saját bevallásuk szerint kiváló egészségnek örvendtek. A nőknél a két pólus közt 1,9-szeres eltérést tapasztaltak.

A kockázat egyenletesen nőtt az optimistától a pesszimista felé haladva. Az egészségtől kicsattanó emberek esélyesebbnek bizonyultak a túlélésre. Az iskolázottság, családi állapot, dohányzás, kórelőzmény, vérnyomás és vércukorszint figyelembe vétele mellett is csak enyhén gyengült a kapcsolat. A legkedvezőbb és legbaljóslatúbb értékelés közötti arány 1:2,9-hez volt a férfiak, és 1:1,5-höz a nők esetében.

„Az eredmények arra utalnak, hogy akik kitűnően érzik magukat, olyan vonásokkal rendelkeznek, mely miatt egészségesebben élnek” – vonta le a következtetést David Fäh specialista. „Ez lehet a pozitív hozzáállás, az optimizmus, az elégedettség.” Az eredmények alátámasztják az Egészségügyi Világszervezet egészséggel kapcsolatos értelmezését, mely nem a betegség hiányát jelöli, hanem inkább az általános testi, mentális és szociális jólétet. „A jó szakember épp ezért nem csak a betegség kockázati tényezőit vizsgálja, de megnézi, milyen források állnak a páciens rendelkezésére, és segít azok konszolidálásában” – vélekedett a szakember.