A hashajtót évszázadok óta ismerik, már az ókori egyiptomiak is ricinusolajjal kezelték a székrekedést. Sokan ma is gyakran használnak hashajtókat, többen napi rendszerességgel. Hashajtókon értünk minden olyan anyagot, amely a székletürítést meggyorsítja, és ezzel segíthet székrekedésnél. Miért lehetnek veszélyesek a hashajtók, és mikor lehet rájuk mégis szükség?

Székrekedésről akkor beszélünk, ha a székletürítés hosszabb időszakon át legfeljebb hetente háromszor és akkor is csak bizonyos erőltetésre következik be. Kémiai hashajtók mellett használhatók természetes házi szerek is: ezek rendszerint jobban elviselhetők és kevesebb a mellékhatásuk.

Így hat a hashajtó

Az emésztés során a folyékony székletből a vastagbél eltávolítja a vizet, ezáltal az szilárdabbá válik. A legtöbb hashajtó ezen a helyen fejti ki hatását: vagy gondoskodik arról, hogy a vízelvonás megszűnjön, vagy elősegíti a víz kiválasztódását a székletben, így az lágyabbá válik, ami megkönnyíti a székletürítést.

A hashajtót vagy szájon át vesszük be, vagy közvetlenül a bélbe vezetjük be (beöntés). Végbélkúp vagy beöntés alkalmazása esetén a hashajtó hatása rendkívül gyors. A szájon át való bevételkor a folyamat lényegesen lassúbb: legjobb a tablettát az esti lefekvés előtt bevenni, mivel hatása csak 6-10 óra múlva jelentkezik.

Ha a hashajtót első alkalommal vettük be, tudnunk kell, hogy a teljes kiürülés után a szokottnál tovább tart, míg újra WC-re ülhetünk. Az első hashajtó bevétele után gyakran teljesen tévesen gondolják, hogy a belekben még mindig székrekedés van, és beszednek második hashajtót is. Hogy milyen módon használnak egy hashajtót és ennek milyen kockázatai és mellékhatásai lehetnek, attól is függ, milyen fajta hashajtóról van szó. Általánosságban az alábbi kategóriákba sorolják be a hashajtókat:

• Duzzasztó- és töltőanyagok
• Ozmotikus módon ható hashajtók
• Hidratáló hashajtók
• Síkosítók

Duzzasztó- és töltőanyagok

Ezek közé tartozik például a búzakorpa, lenmag, agar-agar vagy az útifű. Mindegyik növényi eredetű. A duzzasztóanyagok vizet vesznek fel a belekben és megduzzadnak, ezáltal a székletmennyiség is nagyobb és lágyabb lesz. A megfelelő mennyiségű víz felvételéhez sokat kell inni. Ugyanis, ha az emésztőtraktusban kevés a víz, legrosszabb esetben bélelzáródás is felléphet. A duzzasztó anyagoknak az az előnyük, hogy helyileg a bélben hatnak, és alig van mellékhatásuk. Esetenként azonban okozhatnak felfúvódást. A duzzasztóanyagok csak szájon át szedhetők.

Ozmotikusan ható hashajtók

Ide tartozik többek között a tejcukor, a laktulóz, a keserűsó, a glaubersó és a szorbit. Ezek mind felpuhítják a székletet azáltal, hogy megkötik a bélben lévő vizet. A nagy mennyiségű széklet erős székelési ingert vált ki, a puhább állomány pedig könnyebben távozik. E szerek esetében is fontos a megfelelő mennyiségű folyadékfelvétel. Az e fajta szerek mind szájon át, mind a bélbe vezetve használhatók. Gyakran használják műtétek előtt, mivel a belek teljes kiürítését eredményezik.

E típusú szerek használatának hátránya, hogy jelentős ásványianyag- és vitaminveszteség léphet fel. Ez hiányjelenségeket okozhat. Magas vérnyomás esetén ezek a szerek nem szedhetők, mert növelik a vérnyomást. Nőknél pl. antibébi tabletta szedésese esetén azzal kölcsönhatásba léphetnek.

Hidratáló hashajtók

Ide tartoznak olyan növényi hatóanyagok, mint az aloé, rebarbara, homoktövis és a szenna, de szintetikus hashajtók is, mint a bizakodik vagy nátrium-pikoszulfát. Az erős hashajtó hatású ricinusolaj is ide sorolandó. A hidratáló hashajtók megakadályozzák a széklet besűrűsödését azáltal, hogy elősegítik a víz bélfalon történő beáramlását a bélbe. E csoport némelyike javítja a belek saját mozgását, ami a széklet továbbhaladását segíti elő. Az antrakinon tartalmú hashajtók gyakran hasmenést okoznak, ami nagy víz- és elektrolitveszteséget okoz, ráadásul erősen izgatják a belet, és rákkeltő hatásúnak gyanítják őket. A szintetikus hashajtóknál is lehetséges nagy vízveszteség, ráadásul idővel hozzászokás lép fel, tahát hatástalanok maradnak.

Síkosítók

Ezeket közvetlenül a bélbe kell bejuttatni. Gondoskodnak arról, hogy a kemény székletdarabok könnyen üríthetők legyenek, azáltal, hogy a bélfalakat sikamlóssá, a székletet puhává teszik. E csoportba tartozik a paraffinolaj és a glicerin, midkettó erős irritáló hatást fejtenek ki a bél nyálkahártyájára. A paraffinolaj hatására jelentősen csökkenhet a kálium- és kalciumszint, hosszú ideig tartó használat esetén az anális területeken kárt okozhat, valamint paraffin halmozódhat fel a szervezetben. Az idegen test (pl. gumicső) bélbe vezetése krónikus gyulladást válthat ki, amely sejtdegenerációt, esetleg rákot is okozhat.

A hashajtók mellékhatásai

A hashajtókat csak rövid idejű használatra szabad bevetni, mivel hosszú távon súlyos mellékhatásaik lehetnek. (Pl. vastagbélpolip keletkezhet.) Ha e polipok bizonyos nagyságot elérnek, vastagbélrák fejlődhet ki. Esetenként puffadásról és hasi görcsökről panaszkodnak a hashajtót használók, hasmenés azonban nem jön létre. Ha mégis, akkor túl nagy adagot vett be használója, vagy túl gyakran használta. Általában elegendő 2-3 napos használat. Hosszú használat esetén a szervezet hozzászokik a szerhez, így a székelés hashajtó nélkül nem, vagy csak nehezen lehetséges. A szer használatának megszüntetése után a bél egy ideig csak korlátozottan működik.

A hashajtó használata nagyobb vizeletürítéssel is jár, ami az ásványi anyagok kiválasztását is jelenti. Ez azt okozhatja, hogy a béltevékenység tovább csökken. Hosszú távon a hashajtó szedése függőség kialakulásához is vezethet. A káliumhiány zavarokat okozhat a különböző szervek működésében, érintett lehet a vese, a szív, az izomzat is. Magában a bélben is változások léphetnek fel: idővel például elvékonyodik a bélfal, és a bél izomzata gyengülhet a káliumhiány miatt. Ez pedig a bélműködést lassíthatja, ami újbóli székrekedést okoz. Különösen súlyos mellékhatások léphetnek fel a fenolftalein, a biszakodil, valamint a növényi kivonatok, mint az aloé vagy a szenna használata esetén.

A hashajtók kölcsönhatásai

Leginkább ismert kölcsönhatás az antibébi tablettát szedőknél léphet fel. Egyes gyógyszerek hatását gyengítik, másokét erősítik. Közelebbi információk a hashajtó dobozán olvashatók.

Hashajtó használata terhesség alatt

A terhes nők 10-30 százaléka küld székletrekedéssel. Minél előrehaladottabb a terhesség, a jelenség annál gyakoribb. Ez arra vezethető vissza, hogy a terhesség nagyobb mennyiségben termeli a női hormont, és ennek negatív hatása van a bélműködésre. Mindehhez járulhat még a kevés mozgás és az étkezési szokások megváltozása, melyek elősegítik a székrekedést.

Általánosan érvényes, hogy a terhesség és szoptatás alatt le kell mondani a hashajtó szedéséről. Ha mégis jelentkezik székrekedés, azt elsősorban természetes módon kell megszüntetni. Ha szükség van hashajtóra, ez búzakorpa, lenmag vagy útifű legyen.

Nem alkalmasak terhesség és szoptatás alatt az antrakinon hatóanyagú hashajtók. Ezek ugyanis méhösszehúzódásokat okozhatnak és szoptatás alatt az anyatejbe is átmehetnek. Az újszülöttnél tehát felléphetnek nem kívánt mellékhatások.

Házi szerek és természetes hashajtók

Aki székrekedésben szenved, ne kezdjen rögtön kémiai hashajtókat szedni, hanem próbálja meg az emésztést természetes úton „lendületbe hozni”. Ha Ön székrekedésben szenved, vegye nagyító alá mindennapos szokásait: mennyire egészségesen táplálkozik? Mennyit sportol?

• Ügyeljen tudatosan táplálkozására: fogyasszon nagy ballaszttartalmú élelmiszereket. A ballasztanyagok olyan nem emészthető táplálékrészek, melyek a belekben megdagadnak, és ezáltal meggyorsítják az emésztést. Különösen sok ilyen ballasztanyag van a teljes kiőrlésű gabonatermékekben. Nagy mennyiségben megtalálhatók még a gyümölcsökben, zöldségfélékben és hüvelyesekben.
• Ellenőrizze, hogy eleget iszik-e. Naponta legalább 2 liter folyadékot – legjobb a víz – kell inni. A kevés víz kemény széklethez vezet.
• Sportoljon aktívan: kocogjon, ússzon, gyalogoljon vagy kerékpározzon. A mozgás úgy hat a belekre, mint a masszázs.

Néha enyhe hasmasszázs is segít a székrekedés megszüntetésében: masszírozza hasát többször naponta a köldök körül, az óramutató járásával egyező irányban.

Természetes házi szer székrekedésnél

Ha emésztési problémái vannak vagy székrekedésben szenved, és a táplálkozás átállítása vagy a mozgás nem segít, használhat természetes házi szereket. Ide tartozik pl.:

• savanyú káposzta vagy a savanyú káposzta leve
• aszalt szilva, barack vagy füge (áztassa be az aszalt szilvát vízben egy éjszakára, és fogyassza el a következő reggelen)
• körte- vagy szilvalé
• kivi
• hüvelyesek, mint a lencse vagy bab

Kerülni kell a banánt, kakaót vagy fehér lisztből készült termékeket. Ha mindez nem segít, csak akkor forduljunk növényi eredetű duzzasztókhoz (lásd: fentebb). Ezeket csak megfelelő folyadékbevitel mellett használjuk.

Óvatosan a növényi eredetű hashajtókkal!

A növényi eredetű termékek jellemzője általában, hogy különösen enyhék. Néhány növényi hashajtóra azonban ez nem érvényes: antrachinon tartalmú növények esetében rákkeltő hatásúak lehetnek. Ezek közé a növények közé tartozik az aloé, rebarbara, homoktövis és a szenna. Az antrachinon tartalmú hashajtókat mellékhatásuk miatt napjainkban csak rövid ideig szabad használni.

A hashajtókkal történő fogyás veszélyes

A hashajtók a nem vényköteles gyógyszerek közé tartoznak. Orvosi szempontból csak székrekedés kezelésére szabad használni ezeket. Néha használják béltükrözés vagy operáció előtt.

Részben fogyókúrákhoz is használják. Itt azt feltételezik, hogy a hashajtó szedésével meggyorsul az emésztés és a szervezetnek nincs elég ideje a kalóriákat felvenni a táplálékból. Ez pedig súlycsökkenést eredményez. A valóság azonban az, hogy hajsajtók szedésével nem lehet fogyni. A hashajtó csak a vastagbélben gyorsítja az emésztést. A táplálékanyagok felvétele viszont nagyobbrészt a vékonybélben történik. A fogyás reményében fogyasztott sok hashajtó súlyos hasmenést okozhat, aminek következtében a szervezet vizet és ásványi sókat veszít. A káliumszint csökkenése miatt pl. szívinfarktus vagy izomgyengeség léphet fel.

A fogyókúrák a diéta mellett gyakran bevetnek hashajtókat is. Ezeket főként tavasszal végzik, mondván, hogy tisztítja a szervezetet. A kúrához keserűsót vagy glaubersót használnak, ezek viszont vérnyomásesést és izomgyengeséget válthatnak ki!

(Németből fordította: Koncz László)