Az elménk folyamatosan „vándorol”, vagyis gondolataink – függetlenül attól, hogy éppen mit csinálunk –, az idő egy részében más dolgokon járnak. Emlékszik például arra, hogy mit evett pár napja ebédre, vagy arra, hogy reggel lekapcsolta-e a villanyt a fürdőben? Nem meglepő, ha nem rémlenek az ilyen részletek, hiszen közben sok más dolog is leköthette a figyelmünket, ráadásul lekapcsolni a villanyt alapvetően automatikus folyamat.

Daniel Levinson és Richard Davidson a Wisconsin-Madison Egyetem, valamint Jonathan Smallwood, a Max Planck Agykutatási Intézet munkatársa szerint egy ember munkamemóriájának kapacitása arra a vándorló tendenciára vonatkozik, amikor a gondolatai elkalandoznak.

A kutatók önkénteseket kértek fel arra, hogy két egyszerű feladatot végezzenek el. Az egyik során a monitoron megjelent egy levél, amely egyszerű kérdéseket tartalmazott és nekik meg kellett nyomni válaszul egy gombot. A másik eseten azonban csak akkor kellett megnyomni egy gombot, ha éppen levegőt vettek. A kutatók szándékosan nagyon egyszerű feladatokat adtak, hogy ne vegye igénybe a teljes figyelmüket. Így megfigyelhették a résztvevők memóriakapacitását.

A feladatok végén megkérdezték az önkénteseket, hogyan érezték, mennyire kalandozott el a figyelmük a kísérletek során. Ezután visszakérdeztek a levelek tartalmára, hogy vajon emlékeznek-e a részletekre is. „Nagyobb munka-memória kapacitásról számoltak be azok az emberek, akiknek a gondolatai jobban elkalandoztak ezek alatt az egyszerű feladatok alatt” – fűzte hozzá Levinson.

A kutatók szerint az eredmények azt sugallják, hogy az emberi elme az egyszerű feladatok során más problémák megoldásán is dolgozik. „Az emberek a mindennapi élet során, amikor például a buszon ülnek, vagy bicikliznek, vagy éppen a zuhanyoznak, akkor is a munkamemóriájukat támogatják. Vagyis az agy megpróbál a legfontosabb problémákra erőforrásokat találni” – vélekedtek a kutatók.

A tanulmány a Psychological Science legutóbbi számában jelent meg.