A rendszeres, közepes fizikai igénybevétel sokkal hasznosabb, mint a hosszú erőkifejtés – erre jutottak a híres Mayo Klinika szakemberei. Ilyenkor ugyanis ugyanis túl sokat kapunk a jóból, és ez veszélyes lehet. Micah True, a legendás ultramaratoni futó hirtelen meghalt egy rutin, 12 mérföldes tréning közben, 2012. március 27-én. True 100 mérföldet is képes volt futni egyetlen napon. A boncolás megállapította, hogy a szíve megnagyobbodott és hegekkel volt teli, halálos aritmia (a szívritmus rendszertelensége) végzett vele. A patológiás elváltozások az 58 éves veterán endurance sportoló szívében valószínűleg a krónikus, extrém mértékű igénybevétel jelei lehettek.

A rendszeres sportolás sok krónikus betegség megelőzésében és kezelésében bizonyult hatékonynak, javítja a szív és az érrendszer egészségét, növeli az élettartamot. A legutóbbi kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy az extrém endurance sportok, amilyen a maraton, a „vasember” triatlon és a nagyon hosszú távú bicikliversenyek strukturális elváltozásokat okoznak a szívben és a nagy artériákban, miokardiális sérüléshez vezetnek.

„A fizikai edzés, bár nem gyógyszer, sok tekintetben gyógyszernek tekinthető. A rutinszerűen végzett napi fizikai aktivitás sok betegség ellen nagyon hatékony és kezelésükre is jó, beleértve a koronáriás szívbetegségeket, a magas vérnyomást, a szívelégtelenséget, az elhízást” – jelentette ki James H. O’Keefe, a tanulmány vezető szerzője. „Ugyanakkor, mint bármilyen gyógyszernél, létezik dózisnak egy biztonságos felső határa, azt meghaladva a negatív hatásai jelentkeznek, mint például a váz- és izomrendszeri sérülések és a kardiovaszkuláris stressz, amelyek kioltják a jótékony hatást.”

Dr. O’Keefe és munkatársai rámutatnak azokra az adatokra, amelyek arra engednek következtetni, hogy az extrém endurance sportok múló strukturális változásokat idéznek elő a szívben és az érrendszerben, és megemelkednek a szív biomarker értékei. Edzés után egy héten belül valamennyi érték a normális szintjére tér vissza.

Egyeseknél azonban az ismételt sérülések hónapok, évek alatt miokardiális fibrózishoz vezethetnek (főleg a pitvarban, az interventrikuláris szeptumban, a jobb kamrában), és megnövekszik a pitvari és kamrai aritmiákra való hajlam.

Egy tanulmány rámutatott, hogy a szemlátomást egészséges maratoni futók körülbelül 12%-ánál bizonyítékot találtak miokardiális hegekre, és a koronáriás szívbetegség előfordulása – két éves követési időszakon belül – lényegesen gyakoribb volt a maratoni futóknál, mint a kontrollszemélyeknél. Bár már régebben felismerték, hogy az elit atlétáknál gyakori az abnormális elektrokardiogramm és a pitvari és kamrai rendellenesség, ezt a tényt nem tartották olyannak, mint ami súlyos aritmiát vagy hirtelen szívhalált készíthet elő.

Most úgy tűnik, hogy a szív megváltozása, amit a túlzott tréning okoz, ritmus-abnormalitáshoz vezethet. Az ultramaraton futás vagy profi kerékpározás ötszörösére növeli a pitvari fibrilláció gyakoriságát. Dr. O’Keefe hangsúlyozza, nem akar senkit sem eltántorítani a sporttól. „A fizikailag aktív emberek sokkal egészségesebbek, mint üldögélő társaik. Azt emeli ki ez a tanulmány, az emberek nem értik meg, hogy a sport egészséghasznát szerényebb szinteken keressék. Az extrém tréning nem vezet a szív és az erek jobb egészségéhez. Napi 30-60 perc fölött csökkenő megtérülésbe ütközünk.”

(Forrás: Független.hu)