Miként formálja a gyermek és a későbbi felnőtt személyiségét az apa szeretete? Ezt vizsgálták connecticuti kutatók és arra jutottak, hogy az apai szeretet ugyanúgy, sőt néha még jobban hozzájárul a gyermek fejlődéséhez, mint az anyáé. A szülők elutasító magatartására válaszul ugyanis a gyerekek szorongóbbak és bizonytalanok lesznek, ellenségesebbek és agresszívebbek másokkal szemben.

A Personality and Social Psychology Reviewben megjelent írásban a szerzők széles skálájú, különböző nemzetekre kiterjedő elemzést végeztek a szülői elfogadás, illetve elutasítás erejére vonatkozóan. „Fél évszázados nemzetközi kutatásunkban nem találtunk a személyiség fejlődésére erősebb és folyamatosabb hatást gyakorló tényezőt, mint amit a szülői elutasítás jelent, különösképpen gyermekkorban” – mondja Ronald Rohner (University of Connecticut), az egyik szerző. „A gyermekek és felnőttek mindenütt – függetlenül a rasszbeli, kultúrabeli és nembeli különbségektől – pontosan úgy reagálnak, ahogyan ők érezték magukat, amikor a szüleik és más, hozzájuk közel állók elutasították őket.”

Rohner és a másik szerző, Abdul Khaleque megállapították, hogy a szülők elutasító magatartására válaszul a gyerekek szorongóbbak és bizonytalanok lettek, ellenségesebbek és agresszívebbek másokkal szemben. Az elutasítás fájdalma, főként ha gyermekkorban éri az embert, elhúzódik a felnőttkorig, és sokkal nehezebbé teszi a jó, biztonságos és bizalommal teli kapcsolat kialakítását partnerével.

A tanulmányokat gyermekekkel és felnőttekkel készítették, arról, hogy szüleik milyen mértékben fogadták el vagy utasították el őket gyermekkorukban, figyelembe véve természetesen a személyiségjegyeiket, beállítódásukat is.

Az utóbbi évtized pszichológiai és neurológiai kutatásai fényt derítettek arra, hogy az agynak ugyanaz a része aktiválódik, amikor az ember elutasítva érzi magát, mint a fizikai fájdalomérzet esetében. „A fizikai fájdalommal ellentétben azonban az ember pszichikailag újra élheti az elutasítás érzelmi fájdalmát újra meg újra, éveken át.”

Ami az apa szeretetének hatását illeti, szemben az anyáéval, több mint 500 tanulmány utal arra, hogy míg a gyermek (felnőtt) gyakran érezheti az elfogadásnak vagy elutasításnak ugyanazt a szintjét mindkét szülője részéről, az egyik szülő elutasításának befolyása – gyakran az apáé – sokkal nagyobb, mint másoké.

Egy pszichológus team, amely 13 nemzet tudósaiból tevődött össze, dolgozott az apai elfogadás/elvetés projekten. Kidolgoztak erre a jelenségre egy magyarázatot: a gyermek vagy ifjú arra figyel jobban, bármelyik szülője legyen is az, akinek nagyobb presztízse, személyes befolyása van. Tehát ha a gyermek úgy érzi, apjának van nagyobb presztízse, ő nagyobb befolyással lehet az életére, mint az anyja.

Fontos üzenet tehát az összes kutatás alapján: az apai szeretet kritikus fontosságú a személyiség fejlődése szempontjából. Az apai szeretet fontossága motiválhatja a férfiakat arra, hogy jobban részt vegyenek a gyermek nevelésében. Emellett az apa befolyásának felismerése a gyermek személyiségének fejlődésére csökkentheti azt a tényt, hogy leginkább az anyát hibáztatják, ha lelkileg sérül a gyermek.

Amerikában az anyára és az anyai kapcsolatra helyeződött hangsúly oda vezetett, hogy az anyát hibáztatják a gyermek magatartási problémáiért, amikor pedig az ilyen problémák kifejlődésében az apa tényszerűen sokkal gyakrabban hibáztatható, mint az anya.

(Forrás: Független.hu)