A test és a lélek regenerálódásához mindenkinek szüksége van az alvásra. Az, hogy kinek mennyire, függ az illető korától, ébrenléti terhelésétől, egyéni igényeitől. A rossz alvás betegségekhez vezethet, és nálunk mind többen és gyakrabban fordulnak orvoshoz alvászavaruk miatt.

Az alvászavar és az egészségi állapot összefüggéseiről szól a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyik legutóbbi vizsgálata. Az intézet kutatói (Dunai Andrea, Szentkirályi András, Molnár Miklós Zsolt, Keszei András, Mucsi István és Novák Mária) az alvászavarokkal kapcsolatos tapasztalataikat tanulmányban foglalták össze, Alvászavarok és egészségi állapot címmel. A bevezetőben megállapítják: az alvásnak minden ember életében rendkívül jelentős szerepe van nemcsak a regeneratív folyamatok működésében, hanem a memória frissen tartásában és a kognitív funkciók biztosításában is.

Kevés alvás – rossz egészség

Az egyén aktuális egészségi állapota, esetleges pszichés és szomatikus betegségei szoros kapcsolatban állnak alvási szokásaival, a pihenéssel eltöltött idő mennyiségével és minőségével. Az alváshiánynak és a különböző súlyosságú alvászavaroknak mind az egészségi állapotra, mind az életminőségre számtalan negatív hatása lehet. Az alváshiány miatt bekövetkező életminőség-romlás pedig egyaránt gátló hatású lehet a modern társadalmak egészének népegészségügyére és gazdaságára. Éppen ezért az egészséges alvás megőrzésének, az alvászavarok megelőzésének módjait, továbbá az alvásmedicina lehetőségeit nemcsak az egészségügyi szakembereknek, hanem a laikusoknak is széles körben ismerniük kellene.
A gazdaságilag fejlett országokban az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb néprétegeket érintenek az alvászavarok, amelyek következményeként számos betegség is sokkal gyakoribbá vált. Sőt, egyes kutatók (Bódizs, Gottlieb, Kripke) vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy szoros összefüggés lehet a morbiditás és a mortalitás között. Megfigyeléseik szerint mind a kelleténél több, mind a kevesebb alvás súlyos problémák forrása lehet. Több vizsgálat eredménye is rámutatott, hogy a nyugati világban az alvászavar széles társadalmi rétegeket érintő, általános jelenség.
Az Egyesült Államokban például a középkorúaknak körülbelül az egyharmada, a 18-25 éveseknek pedig a 20%-a alszik napi 6 óránál kevesebbet. Néhány kutató az utóbbi években olyan speciális vizsgálatokat is végzett, amelyek az alvászavarok és az elhízás, illetve a metabolikus szindróma kialakulása közötti összefüggéseket kutatták. A 20 éven át tartó vizsgálat szerint a kutatók által megfigyelt fiatalok körében a kezdetek és a záró szakasz között eltelt két évtized alatt a fiatalok között 5%-ról 15-re növekedett a krónikusan elhízottak aránya.

Kell a 8 óra!

Azt is megállapították, hogy az adott periódusban átlagosan 1-2 órával csökkent a fiatalok napi alvásadagja. Mind a gyakorlati megfigyelések, mind a laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az alváshiány kóros hatással van nemcsak az anyagcserére, hanem az elhízásra és a cukorbetegség kialakulására is. Azt is megfigyelték, hogy a krónikus alváshiányban szenvedőknél gyakoribb a szív- és érrendszeri betegségek megjelenése. A kutatók adatai szerint a miokardiális infarktus kialakulásának a veszélye háromszor nagyobb azoknál, akik napi 5 óránál kevesebbet alszanak, mint a 8 órát átalvók körében. Ez a kockázat különösen a nőket érinti.
A vizsgálatok rámutattak az alvás és a szervezet immunrendszerének működése közötti szoros összefüggésre is. Állatkísérletek bizonyították, hogy az alvásmegvonás az anyagcsere fokozódáshoz, sorvadáshoz és végső esetben halálhoz vezetett.
A depressziós betegek megfigyelésével az is bebizonyosodott, hogy ha betegségük alvászavarral társul, akkor súlyosan károsodik az immunrendszerük működése is. Szintén bizonyított tény, hogy a krónikus gyulladásos betegségek velejárói az alvás-ébrenléti zavarok. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a gyulladásos betegségek kialakulásához, illetve a már diagnosztizált tünetek súlyosbodásához nagyban hozzájárul az immunrendszert legyengítő alvászavar.

Bizonyítható összefüggések több betegséggel

A magyar kutatók a hazai felnőtt népesség körében vizsgálták a kardiovaszkuláris betegségek és az alvászavarok közötti összefüggéseket. Eredményeik szerint az agyi érbetegségek, a magas vérnyomás és a szívinfarktus esetében bizonyítható összefüggés van a betegségek és az alvászavar között. Azoknál, akik napi rendszerességgel nyugodtan végigaludtak 7-8 órát, sokkal ritkább volt a fenti betegségek megjelenése. Akik pedig ennél kevesebbet vagy többet aludtak, jelentősen megnőtt a kockázat.
Azt is több vizsgálat bizonyította, hogy nemcsak a szív- és érrendszeri, illetve a gyulladásos betegségek kockázatát növeli az inszomnia (alváselégtelenség), hanem jelentősen növeli a vesebetegségek és egyéb, krónikus fájdalommal járó kórképek kialakulását is. Egyre több adat szól amellett, hogy a kezeletlen inszomniának lényeges szerepe lehet a depresszió, a szorongásos mentális betegségek és az alkoholizmus megjelenésében is, illetve erősíti a szuicid (öngyilkossági) hajlamot.
A vizsgálat szerint a lakosság körében az egyik leggyakrabban előforduló alvászavar az inszomnia. Ide tartozik az elalvás nehézsége, a gyakori éjszakai felébredés, a kívánatosnál korábbi ébredés, illetve a töredezett alvásszerkezet. Az ilyen páciensek gyakran aluszékonyak, fáradtak nappal, csökkent koncentrációs képességről, illetve ingerlékenységről és a rövid távú memória zavaráról számolnak be. Ezek a tüneteknek negatív hatással vannak nemcsak a mindennapi életvitelre, a munkára, de olykor az adott páciens szociális helyzetére is.

Kik a veszélyeztetettek?

Az inszomnia kialakulásának rizikótényezői: az életkor, a női nem, a munkahelyi váltott műszak, az alacsonyabb iskolázottság, a gyenge anyagi helyzet, illetve a szomatikus és pszichés tünetek párhuzamos jelentkezése. A nemzetközi kutatások becslése szerint egy adott ország összlakosságának körében körülbelül 6-9%-os lehet az inszomniások aránya. A magyar vizsgálatok szerint nálunk ez az arány 9,2%. Az itthoni adatok azt is mutatják, hogy az inszomnia a 65. életév felettiek körében 16%-os, ami a négyszerese a 25 év alattiaknál tapasztalt alvási rendellenességekének.
Az is bebizonyosodott, hogy a magyar nők körében 1,5-2-szer több az inszomniás, mint a férfiak között. Ez az arány megegyezik az USA-ban tapasztalt adatokkal (nők: 12%, férfiak: 6%). A hazai számok azt mutatják, hogy a dializált vesebetegeknél 19%-os az inszomnia megjelenésének az esélye, a transzplantáltaknál ez az arány 8%-os.
A krónikus fájdalommal járó betegségekben szenvedőknek majdnem a 40%-a számolt be alvászavarokról. A betegek gyógyszerszedési adatait vizsgálva a kutatók megállapították: minél több egy embernek az alapbetegségekhez járuló társbetegsége, annál nagyobb nála az inszomnia kockázata, és ez a pszichés társbetegségeknél háromszoros mértékű.

Altató mellett, helyett…

Az inszomnia kezelésére gyógyszeres és nem gyógyszeres módszerek egyaránt rendelkezésre állnak. Az orvosok gyakran a kettő kombinációját alkalmazzák betegeiknél. Sajnos a leggyakrabban és legáltalánosabban csupán altató folyamatos adagolásával próbálnak javítani az inszomniás páciens állapotán. Általában valamilyen benzodiazepin hatóanyagú készítményt írnak fel számára, amelynek számos mellékhatása lehet (a hozzászokás, függőség kockázata, nappalra is áthúzódó hatások stb.)
Ezek a mellékhatások különösen az időskorú betegek számára jelentenek nagy rizikót, hatásukra például megnőhet a balesetek gyakorisága, a csonttörések, elesések kockázata. Éppen ezért az elhúzódó hatású korszerűtlen készítményeket érdemes előnyösebb tulajdonságú, modern altatókra felcserélni. Egy dializált betegek körében végzett vizsgálat szerint náluk az altatószedés viszonylag magas (14%-os), ami 15%-os mortalitásnövekedéshez vezetett – különösen azoknál, akiknél a társbetegségek között megjelent a COPD is.
Az inszomnia kezelésében a gyógyszeres terápia mellett fontos szerepe van a pszichoterápiás módszereknek is. A kognitív viselkedésterápia hatékonyságát számtalan vizsgálat igazolta.

A „nyugtalan láb” szindróma

Az alvászavarok második leggyakoribb tünetcsoportja az alvásfüggő mozgászavar, amit „nyugtalan láb” szindrómaként is emlegetnek. Ez főként a késő esti órákban jelentkezik, kellemetlen tünetekkel jár, alvászavarhoz vezet, megnehezíti a nyugodt elalvás folyamatát, nyugtalan, szaggatott alvást okoz. A szindróma gyakran társul periodikus végtagmozgás-zavarral is, ami a láb feszítő izmainak periodikus összehúzódásával jár. Ennek következménye a felszínes alvás, a mély alvás hiánya. Ez a kórkép viszonylag gyakori: a populáció 2-15%-ánál észlelhető. A nők körében gyakoribb, és az életkor előrehaladtával egyre többeket érinthet.
A szindróma vagy genetikai eredetre utal, vagy valamilyen betegség (veseelégtelenség, diabétesz, reumatoid artritisz, anémia, Parkinson-kór, neuropátia stb.) kísérő kórképe, és jelentős mértékben rontja a páciens életminőségét. A betegség oka még nem tisztázott, a kutatók feltételezik, hogy kialakulásához többféle mechanizmus vezet. Központi szerepet tulajdonítanak ezek között a dopaminnak és a központi idegrendszer vasanyagcsere zavarának. A „nyugtalan láb” szindróma azon kívül, hogy nagymértékben rontja a páciens életminőségét, egyéb veszélyeket is rejthet magában. Sokuknál jelentkeznek szorongásos és depressziós tünetek, pánikbetegség. Több elemzés eredménye is rámutat arra, hogy a megfelelően kezelt betegek állapota lényegesen javult, a megfelelő pszichoterápiás kezelés jelentősen enyhítette a mentális tüneteiket.

Veszélyes horkolás

A magyar lakosság körében leggyakrabban előforduló alvászavar az obstruktív alvási apnoe (alvási légzészavar), vagyis a kóros horkolás és annak következményei. Becslések szerint a férfiak 4, a nők 2%-át érintheti. A kórképet okozó közvetlen kockázati tényezők az elhízás, az életkor és nőknél a menopauza. Bár az életkor előrehaladtával 2-3-szorosára nő a kockázat, a vizsgálatok azt mutatják, hogy 65 év felett megáll e tendencia növekedése.
Az alvási apnoe jelentkezésére különösen nagy a kockázat (23-35%-os) a magas vérnyomásban, a szívelégtelenségben (37%) szenvedőknek, a koszorúér-betegeknek (30-37%), a sztrókon átesetteknek, illetve a veseelégtelenségben szenvedőknek (27-33%). A kórkép hatására az alvás szaggatottá, felszínessé válik, amely a hypoxiával (oxigénhiány) együtt fokozott nappali álmosságot idéz elő, rontja a koncentrációs képességet, tanulási és memóriazavart okoz, hangulatromlást, idegességet idéz elő.
A nappali aluszékonyság és dekocentrálság miatt megnő a közlekedési és munkahelyi balesetek kockázata. A felsorolt kellemetlen tünetek mellett a rizikócsoportba tartozóknak súlyosabb következményekkel is számolni kell. Bizonyított tény, hogy az alvási apnoe hozzájárulhat az arteroszklerózis (az erek beszűkülése), a koszorúér betegségek, a pangásos szívelégtelenség, a diabétesz és a depresszió kialakulásához. A magyar kutatás a horkolás és a szív- és érrendszeri betegségek összefüggéseit vizsgálta. Eredményeik szerint a férfiak 37, a nők 12%-a számolt be arról, hogy álmában rendszeresen és hangosan horkol. Ebben a vizsgált populációban a szívinfarktus és az agyi érbetegségek gyakorisága átlagosan 26%-os volt. Bebizonyosodott, hogy a hangos, szaggatott, kitartó horkolás a legveszélyesebb, ez rejti magában a legtöbb kockázatot.

Lóránth Ida