Azok, akiknek az éhezési (éhomi) vércukorértéke megközelíti a WHO által megállapított normál érték felső határát (6,1 mmol/l-t), nagyobb valószínűséggel veszíthetnek agytömegükből a hippokampusz és az amigdala területén, mint az alacsonyabb vércukorértékkel rendelkezők. (A két agyterület az emlékezéssel és a tanulással kapcsolatos.)

Ha az éhezési (éhomi) vércukorszint eléri vagy meghaladja a 10,0 mmol/l értéket, akkor cukorbetegség áll fönn, míg a 6,1 mmol/l szint értéktől – pre-diabétesz, vagyis cukorbetegség előtti állapot.

„Kutatásunkból arra lehet következtetni, hogy még azoknál az embereknél is, akiknek nincs cukorbetegségük, a megemelkedett vércukorszintnek befolyása lehet az agy egészségére” – mondja Nicolas Cherbuin, a Neurology című folyóiratban megjelent cikk szerzője (Australian National University, Canberra).

„Számos kutatás mutatott ki összefüggést a 2. típusú cukorbetegség és az agy tömegének csökkenése és a demencia között, de keveset tudunk arról, hogy a normál vércukorszint felső határán lévő embereknél is bekövetkezhet-e ez a hatás” – monta Cherubin. A kutatásba összesen 249, 60 és 64 év közötti felnőttet vontak be, akiknek a vércukor értéke normális volt. A résztvevők agyát szkennelték a kutatás kezdetén, illetve négy évvel később.

Azoknak, akiknél az éhezési vércukorszint magasabb volt, de még 6,1 mmol/l alatt maradt, nagyobb volt a kockázatuk az agytömegvesztésre a hippokampusz és az amigdala területén, amivel romlik a memória és a tanulási-gondolkodási képesség.

Miután ellenőrizték az adatokat magas vérnyomás, dohányzás, alkoholfogyasztás és más tényezők megléte szempontjából, úgy találták, hogy a normális vércukorszint felső értékén levőknél 6-10 százalék az agytömegvesztés.

A kutatás arra figyelmeztet, mondja a szerző, hogy újra kell értékelni a normális vércukor-érték fogalmát és a cukorbetegség definícióját.

(Forrás: Független)