Gyakran előfordul, hogy a szexuális zaklatás hírére az emberek magát az áldozatot is hibáztatják, mondván „nem tettek eleget” azért, hogy elkerüljék a támadást. A Notre Dame Egyetem legújabb tanulmánya szerint ez az elítélő magatartás abból ered, hogy hajlamosak vagyunk magunkat túlbecsülni. Ugyanez a tanulmány azt is megmutatta, hogy a valóságban mi is azokat a hibákat követjük el.

„Tényleg elítélik őket, hamisan” – magyarázta Ann Tenbrunsel, a kutatás vezetője. „Ennek az előítéletnek pedig az az alapja, hogy úgy érzik, ők valamit biztos másképpen tettek volna, és jó eséllyel elkerülték volna a zaklatást.” Korábbi tanulmányok és a jelenlegi kutatás is különböző módon tesztelte a nők alapvető hozzáállását a szexuális zaklatásokhoz, valamint azt is, hogy valós szituációban hogyan reagálnának. Ilyen kísérlet volt például a Journal of Social Research oldalain 2001-ben megjelent kutatás is, amikor a résztvevő nőket a kutatók arra kérték, mondják el, mit tennének, ha egy állásinterjú során szexuális utalásokat tenne a munkáltató. Az eredményekből kiderült, hogy minden nő azt válaszolta, visszautasítaná a célzásokat és eljönne a meghallgatásról. Ezzel szemben amikor a tudósok egy hamis állásinterjúra küldtek új résztvevőket, a zaklatás ellenére senki sem tett semmit.

Ann Tenbrunsel szerint minél többet feltételez magáról valaki arra vonatkozóan, hogy meg tudná védené magát, annál jobban elítéli azokat, akik szexuális zaklatás áldozataivá váltak. A tudósok 101 nőt kértek fel arra, hogy egy munkahelyi zaklatás történetét olvassák el, és képzeljék magukat az áldozat helyzetébe. Az eredményekből kiderült, hogy ez a módszer képes volt csökkenteni a nők előítéleteit, és megértőbbé is váltak.

A szakemberek hozzátették, fontos, hogy megértsük az ilyen helyzeteket, és azt is be kell látnunk, nem valószínű, hogy spontán módon megfelelően reagálunk, ha bennünket ér támadás. Sokat segíthet például, ha átgondoljuk, hogyan reagálnánk, vagy akár megtervezzük és gondolatban gyakoroljuk reakcióinkat.