Becslések szerint az ember már a Föld szárazföldi területének felét átalakította, és az átalakítás jelenlegi üteme fenntarthatatlan. Az emberi népesség megduplázódott az elmúlt 40 év alatt, és a jövendölések szerint újabb duplázódás várható a következő 40 évben. Az infrastruktúra és a mezőgazdaság egyre újabb és újabb területeket vesz igénybe a megnövekedett népesség ellátásának céljára. A University of Maine (USA) és a Complutense University (Spanyolország) Geodinamikai Intézetének kutatói ezt a felszín-átalakítást követték nyomon.

Az ember már közvetlenül módosított 70 millió négyzetkilométernyi területet, a Föld jégtől mentes területének 50%-át. De a mezőgazdasági területek kialakításával közvetve is hozzájárult a növény- és állatvilág szegényedéséhez, a rovarirtó szerek és a növényvédő szerek szétszóródnak a környezetben, a nem célzott fajokat is elpusztítják, műtrágyákkal szennyeződnek a vízfolyások és patakok, amitől holt zónák keletkeznek az óceánokban. A városokból a légáramlat, illetve az esővíz mérgező kémiai anyagokat hord szét nem csak a közvetlen környéken, hanem az egész bolygón.

Az utak és a vasútvonalak szétszabdalják az ökoszisztémákat, ezek a fő okai az élőhelyek pusztulásának és az élőlények sokfélesége (biodiverzitás) elvesztésének.

Nemcsak az utak, az utak melletti területek is – több tíz-, illetve több száz méter szélességben – negatív hatással vannak az élőlényekre.

A föld felszántásakor és egyéb emberi tevékenységek nyomán keletkező por egészen távoli területeken is lerakódik. A por kórokozókat és nehézfémeket szállít, ez káros az élőlények egészségére, de a por – lerakódva – felgyorsítja a hóolvadást a hegyekben, ami megváltoztatja a vízhozamot.

A folyókra épített gátak megakadályozzák áradáskor a természetes víztározást, növelik a kártétel veszélyét.

A meredek, lejtős területeken az erdőirtás és az építkezések katasztrofális kimenetelű földcsuszamlást, iszaplavinát okoznak.

Mindezek a hatások csökkentik az ökoszisztéma szolgáltatásait, amelyeket a növényektől, állatoktól, rovaroktól, mikrobáktól kapunk – mindazoktól, akikkel megosztjuk a bolygót –, s amelyek nélkülözhetetlenek az emberi nem túléléséhez, jó néhányan közülük pótolhatatlanok.

Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben csökkent a szántóföldek és legelők területe. Három trend látszik hozzájárulni a szántóföldek területének csökkenéséhez:

A mezőgazdasági földek rovására nőnek a városi területek. 2000 és 2030 között emiatt világszerte és évente 15 000 négyzetkilométernyi a veszteség. Hiány van további mezőgazdasági művelésre alkalmas területekben. A Föld szárazföldi területének 70-80%-a alkalmatlan művelésre, vagy a gyenge talaja, vagy a meredek lejtőn való elhelyezkedése, vagy a klímaviszonyok miatt. A maradéknak körülbelül a felét már művelik, a másik fele trópusi őserdő, amely hatékony a szén-dioxid elnyelésében. (Kiirtása után talaja hamarosan elveszíti termőképességét.) Néhány, művelés alatt álló terület talaja annyira leromlott, hogy nem érdemes többé művelni. Az adatok szerint 1990-ben hozzávetőleg 20 millió négyzetkilométer mezőgazdasági terület (40%) talaja degradálódott.

Mi a jövő?

A mezőgazdasági terület valószínűleg tovább csökken, ahogy a városok terjeszkednek, a talaj tovább romlik, a termőtalaj lemosódik a folyókba, óceánba, tízszer akkora sebességgel, mint ahogy helyreállítják.

A globális befektetők – látva a művelhető föld szűkösségét – már felvásároltak hatalmas területeket Afrikában és Dél-Amerikában.

A földek produktivitása a technológiai fejlődés ellenére visszaesik, mert a világ foszfátkészletei fogyatkoznak, így nem tudnak elegendő műtrágyát gyártani.

Az olaj, a benzin (üzemanyag a mezőgazdasági gépekhez), az állati takarmány egyre drágább lesz és egyre kevésbé hozzáférhető.

A szennyezés negatív hatással van a beporzó rovarokra, a növények növekedésére.

Képes lesz-e a Föld eltartani a 2050-re jósolt 8,9 milliárd lakosát?

Wackernagel és társai 2002. évi tanulmányukban úgy becsülték, hogy a bolygó szárazföldi területe már 1978-ban nem volt elegendő arra, hogy megtermelje a gabonát, legeltesse az állatokat, elhelyezze az infrastruktúrát és megtisztítsa a Földet az emberi eredetű szennyeződéstől – és mindezt fenntarthatóan!

2002-ben már 20%-kal több területre lett volna szükségünk. Tehát, a „túllövés” állapotában vagyunk. Túllövés akkor fordul elő, amikor a népesség száma meghaladja a terület eltartó kapacitását. Nem kíván magyarázatot, hogy egy véges bolygón határa van a növekedésnek. A kérdés az, hogy elértük-e már a növekedés határát? Az elemzésekből az a tanulság, hogy jelenlegi életmódunkkal, valóban a „túllövés” állapotában vagyunk.

Életünk nem-megújuló ellátásokon múlik: fosszilis üzemanyagokon, foszfátokon, ásványokon, amelyek évmilliók alatt halmozódtak fel, és nincsenek világos terveink megfelelő helyettesítésükre, ha már a természetes források kimerülnek. Sok vegyületet sokkal nagyobb sebességgel bocsátunk ki a légkörbe, mint ahogy azt a környezet elnyelni képes.

Ha a népességszám meghaladja az eltartó kapacitást – egy bizonyos idejű késleltetéssel – először az életszínvonal csökken, majd a népesség. A korrekciót a stagnáló majd negatív gazdasági növekedés jelzi, éhezés és vízhiány következik, majd betegségek, amelyeket az alultápláltság okoz, és követik őket a háborús konfliktusok.

Mi volna a teendő?

• Csökkenteni kell az igényeket (pl. hőszigetelés, takarékos berendezések)
• Ki kell fejleszteni technikai megoldásokat (pl. hatékony építkezési és mezőgazdasági eljárások)
• Csökkennie kell a népességnek (nevelés, egészségügyi ellátás)

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az oktatás-nevelés, a mikrohitelek, különösen a fejlődő országokban, csökkentik a termékenységet. A kisebb termékenység viszont csökkenti a szegénységet, mert a rendelkezésre álló erőforrások kevesebb ember között oszlanak meg.

A házaspárokat arra ösztönzik világszerte, hogy csak két gyermeket vállaljanak, és azt is halasszák későbbre, hogy kevesebb ember legyen egy időben a földön. Ezek a lépések először lassítják a népességnövekedést, majd hosszú távon a csökkenéséhez vezetnek. Az igények csökkentése kritikus komponense a megoldásnak, de önmagában nem elegendő, tekintettel a probléma nagyságára. A technikai haladás, főként az energiaellátásban, fontos dolog, de nem hagyatkozhatunk egy majdani áttörésre. A népesség csökkenése a megoldás legfontosabb része: nehéz feladat lesz a népesség optimális méretéről dönteni, és arról, hogyan érjük el azt.

Végül, néhány megfontolásra váró kérdés az olvasóhoz:

• A természetes erőforrások: föld, talaj, víz, ásványok alapvető bázisát képezik-e a kényelmes életnek?
• Bizonyos népességszám elérése után nem fordított arányban áll-e a népességszám a komforttal?
• A lázadásoknak, villongásoknak hány százaléka van összefüggésben a természeti erőforrások szűkösségével?

Világosan látható, hogy az emberiség előtt álló problémák nagy része súlyosbodni fog, ha a népesség tovább növekszik, és mellette termőtalaj tovább pusztul.

Sok problémát lényegesen könnyebb lenne megoldani kisebb populációval. De a valódi fenntartható társadalom felé való átmenet nem csak népesedéspolitikát kíván. A növekedés – minőségre való tekintet nélkül – nem tartható fenn. Drasztikus változások kellenek a gazdasági filozófiánkban, törvényi struktúránkban.

(Forrás: Független)