Az utóbbi években gyakran lejáratott cukorfélét, a fruktózt újabb csapás érte, miután a Yale Egyetem kutatói kimutatták, hogy más cukrokhoz képest nagyobb mértékben fokozhatja az étvágyat. A szakemberek mágneses rezonancia vizsgálattal mutatták ki, hogy az elfogyasztott fruktóz a táplálkozási viselkedéssel összefüggő agyi területeken, köztük a hippokampuszban és a striatumban, másképp befolyásolja a véráramlást, mint a glükóz.

A kutatásból az derült ki, hogy a fruktóz fogyasztása inkább serkenti, mint csökkenti az étvágyat, ami egybecseng a korábbi állatkísérletek eredményeivel. A húsz normális testsúlyú, fiatal kísérleti alany arról számolt be, hogy éhségüket inkább a glükóz, mint a fruktóz csillapította. Igaz, az eredmények azt nem bizonyították, hogy a fruktóz elhízást okozna.

Robert Lustig, a San Franciscó-i Kalifornia Egyetem szakértőjét egyáltalán nem lepték meg az eredmények. Lustig szerint az lett volna meglepő, ha a Yale kutatói nem találnak különbséget a különböző cukorfélék hatásai között. A kutatás újfent megcáfolja azt az érvelést, mely szerint a glükóz és a fruktóz ugyanúgy hat, és a kalóriák ugyanúgy számítanak, függetlenül attól, honnan származnak.

Lustig elmondta, hogy mivel a fruktóz nem fordul elő tisztán az étrendünkben, érdemesebb lett volna a szukrózt és a keményítőt összehasonlítani. A szukróz egy rész glükózból és egy rész fruktózból áll. A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup nem sokban tér el a szukróztól, mivel körülbelül 55 százalék fruktózt tartalmaz. A fruktóz ilyen formában történő fogyasztása évtizedek óta folyamatosan terjed. Az étrendünk másik fontos cukorféléje a glükózból álló keményítő. Lustig már régóta állítja, hogy az asztali cukrot másképp dolgozza fel a szervezet, mint a keményítőt. Ellentmondásos módon a kutatások azt mutatják, hogy a cukorfogyasztás által kiváltott inzulin-felszabadulás gátolja az egy másik hormon, a leptin által küldött jelzéseket, így tévesen abba a hitbe ringatja az agyunkat, hogy még nem teltünk el. Lustig szerint ráadásul a cukorfogyasztás az alkoholfogyasztáshoz hasonlóan a zsírmáj kialakulásának jelentős tényezője, ami szintén egyre inkább terjedőben van a társadalomban.

Egy évtizeddel ezelőtt az orvostudományban szilárdan tartotta magát a „kalóriák egyformák” elv, amit csak ritkán kérdőjeleztek meg. A Yale tanulmánya mellett a Journal of the American Medical Association vezércikkében az Oregoni Orvostudományi Egyetem két kutatója is hevesen támadta ezt az elméletet. „Amikor a valamilyen étrendi elemet manipuláló kutatások eredményei a táplálékbevitelre gyakorolt negatív befolyások testsúlynövelő hatását mutatják, gyakori ellenvélemény szokott lenni az, hogy nem a táplálék, csupán a felesleges kalóriák számítanak. Valójában azonban az éhség és a telítettség határozzák meg elsősorban azt, mennyit esznek az emberek, csakúgy, mint a szomjúság az elfogyasztott ital mennyiségét” – összegezte a két kutató.