A fejlett országokban a népesség mintegy 25 százaléka túlsúlyos. Meghökkentő, de ugyanez az arány a fejlődő országokban a szegényebbek között is. Az elhízás növeli a krónikus betegségek, elsősorban a cukorbaj, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

Mivel a cukor határozottan emeli számos étel és ital élvezeti értékét, sokan azt feltételezik, hogy a cukor kulcsszerepet játszhat az elhízásban. Ám mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy az elhízás nem csupán a táplálkozástól függ, kialakulásában nagy szerepe van még a fizikai aktivitás hiányának és az életmód számos más összetevőjének is. Az állandó testsúly fenntartásához az szükséges, hogy az energiafogyasztásunk egyensúlyban legyen az energiafelhasználásunkkal. Ha az energiamérlegünk pozitív, a testtömegünk növekszik!

Az emberi szervezetnek két fő energiaforrása van: a szénhidrátok és a zsírok. Szervezetünk számára az energiahasznosítás a különféle oxidációs anyagcsere segítségével történik. A zsírok és a szénhidrátok különböző módokon hasznosulnak benne.

A szénhidrátoknak glikogén formájában történő raktározása korlátozott. Amikor a „raktárak” megtelnek, akkor ehhez a szervezetünk úgy alkalmazkodik, hogy a felesleges szénhidrátot oxidálja. Ezzel ellentétben, amennyiben – azonos szénhidrátfogyasztás mellett – a zsírbevitel nő, a zsír szinte korlátlan mennyiségben elraktározódik, s szervezetünk a későbbiekben csak igen lassan képes oxidálni a zsírfelesleget.

Az emberi szervezet csak bizonyos (korlátozott) mennyiségben képes a szénhidrátot zsírrá alakítani, tehát nem igaz az a régi elmélet, mely szerint a keményítőkben gazdag ételek hizlalnak. Minden gramm elfogyasztott zsír energiatartalma pontosan kétszer akkora, mint ugyanannyi szénhidráté. Tehát a nagy zsírtartalmú, energiadús étrend az, amely erősen növeli szervezetünk energia-többletfogyasztását.

Étrendünkben a szénhidrát és a zsír arányának megváltoztatása nagy hatással van az anyagcsere-folyamatokra. Az emberi test energiamérlegével kapcsolatos legújabb kutatások nyomatékosan alátámasztják, hogy a zsírban gazdag táplálkozás felelős az elhízás kifejlődéséért, és nem a szénhidrátokat tartalmazó étrend, beleértve a cukorfogyasztást is. Kétségessé vált tehát, hogy a cukor fogyasztása önmagában elhízást okoz. Egyes vizsgálatok szerint a sovány emberek általában több cukrot fogyasztanak, mint a túlsúlyosak. A cukrok ugyanis telítettségi érzést képesek kiváltani, s ezáltal mintegy szabályozzák a táplálékfelvételt.

Bebizonyosodott továbbá, hogy fordított kapcsolat van a cukor-, illetve szénhidrátfelvétel és a testtömegindex között, viszont szignifikáns az összefüggés a zsírbevitel és a testsúly arányai között.

Testtömegindexnek (TTI vagy BMI) nevezzük azt az arányszámot, amelyet úgy kapunk, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével.
Az alábbi táblázat korcsoportonként adja meg a TTI (BMI) értékelését:

Végezetül szögezzük le még egyszer: az elhízás nem csupán a táplálkozásunktól függ, abban nagy szerepe van a fizikai aktivitásunk esetleges hiányának, továbbá az életmódunk, a szocializációs viselkedésünk összetevőinek is.

Walter Béla