A Slow Food (Lassú étek) mozgalom a gyorsétel egyértelmű alternatívája. Azokat a civil szervezeteket és magánszemélyeket egyesíti, akik jó minőségű, környezetkímélő, hagyomány­őrző és méltányos módon készülő élelmiszert állítanak elő, illetve ezt a folyamatot támogatják.

A résztvevők között vannak gazdálkodók, szakácsok, kutatók és magánemberek.
A mozgalom olyan élelmiszerek mellett áll ki, amelyek:

• jó minőségűek (mert vegyszerektől, adalékanyagoktól mentesek, egészségre nem károsak),
• környezetkímélők (mert előállításuk során vigyáztak a környezetre, és nem károsították a természeti értékeket, a vizet, a levegőt, a talajt és a bioszféra egyéb alkotóelemeit),
• hagyományőrzők (mert nagyrészt helyi népi ételekre épülnek),
• méltányos módon készülnek (mert a termelőt tisztességesen megfizetik, és nem zsákmányolják ki; a helyi különlegességek elfogyasztása a helyi kisvendéglőben történik, amikor is az ételek a helyi kistermelők friss áruiból készülnek).

Carlo Petrini a nyolcvanas években, Olaszországban indította útjára ezt a mozgalmat, miután feldühödött azon, hogy a McDonald´s éttermet nyitott Róma egyik legromantikusabb helyén, a Spanyol lépcső mellett. A neves szociológus, aki azonban inkább gasztronómiai cikkeivel vált ismertté, élére állt a mozgalomnak. Szerinte vissza kell térni a hagyományokhoz, a lassan, műgonddal készített ételek és az időigényes étkezés gyakorlatához.

Elképzelése kultúra, sőt filozófia a javából. Maga Petrini ekképpen fogalmazta meg ars poeticáját: „Nemzetközi mozgalomra van szükségünk a mikrobák megvédéséhez, hiszen azokból készül a prosciutto, a szalámi és a sajt.”

Alappillérek: kultúra és filozófia

Nézeteinek alappillérei:

• Fedezzük fel újra a helyi konyhák elfelejtett ízeit, aromáit, és hangulatos kis éttermekben, jó borok kíséretében adjuk át magunkat a materiális világ gyönyöreinek.
• Tartsuk fenn a biodiverzitást (azaz a fajok, fajták sokféleségét) a hagyományos növény-, illetve fűszerfajták gondozásával; valamint a régi művelési módok felidézésével.
• Őrizzük meg a hagyományos technológiákat: a sajtkészítés és a sonkapácolás titkait stb. élelmiszer-bemutatókkal és gasztronómiai programokkal; éttermek, tavernák tradicionális berendezésével, régi receptek népszerűsítésével. Sőt: a népzenei hagyományok ápolásával is.

Az első szerveződés, a Libera e Benemerita Associazione degli Amici del Barolo (kis magyarázattal magyar fordításban: a piemontei Barolo helység s az itteni, azonos nevű borfajta Baráti Körének Szabad és Méltó Társasága) 1986-ban alakult a Slow Food filozófia hirdetésére.

Három évvel később a párizsi Opéra Comique-ban tartott rendezvényen felhívás kiadásával vált a Slow Food nemzetközi mozgalommá, s azóta világmozgalommá. Ma már 130 országban, 85 000 tag tartja magát a komótos evés filozófiájához, és mindahhoz, ami ebből következik.

A Slow Food mozgalomnak vására is van: Flavour Fair (Ízek Vására), amely a hagyományos, minőségi, környezetbarát módon előállított élelmiszereket népszerűsíti.

A magyar, penyogei szatmári szilvalekvárt például felvették az úgynevezett Prezídium (Ízbárka) programba, amelynek célja a kihalóban lévő ízek megmentése. A programot fenntartó alap ezután támogatást ad a termék további termeléséhez, megismertetéséhez, kiadványokhoz. Világszerte 30 ország 65 terméke található meg a listán; Magyarországról a lekvár mellett a mangalicakolbász kapott eddig védettséget.

Ötéves egyetem

A mozgalom hívei egyetemet is alapítottak egy olasz városkában. A részvételi díj borsosnak mondható: egy tanévre 20 ezer euró, amelyért cserében viszont szállást, étkezést, tankönyveket, internelehetőséget, egészségügyi ellátást nyújtanak. Az összegben benne foglaltatik a tantervbe beiktatott itáliai és külföldi (Franciaországtól kezdve Dél-Afrikáig) tanulmányi kirándulások költsége is.

A tanterv hároméves alapképzést, utána kétéves szakosodást tartalmaz. Az utóbbi szakképzés két választható alaptémakörre válik: gasztronómiai kommunikáció, illetve az élelmezéstechnológia és vállalatirányítás. A szervezők szerint az öt év elvégzésével a hallgatók olyan ismeretekre, gasztronómiai kultúrára tesznek szert, amelyeket szakújságíróként, éttermek vagy étteremláncok működtetőiként, minisztériumi vezető hivatalnokként, multinacionális élelmiszer-ipari vállalatok szakembereiként is tudnak kamatoztatni. Az egyetemi előadók listája igen hosszú, gasztronómiai nagyságok kaptak helyet benne a világ minden tájáról.

Október 26-30. között került sor Torinóban a második Terra Madre 2006 rendezvényre, vagyis az Élelmiszerközösségek világtalálkozójára. Ezt a rendezvényt is a Slow Food mozgalom szervezte.

Petrini úgy tartja, hogy az evés: mezőgazdaság-politika. „Ha olyan élelmiszert választasz, amelyet környezetbarát módon, a helyi hagyományok szerint állítottak elő, azzal a fenntartható mezőgazdaságot és a fajok megmaradását támogatod.”

Vagyis a Slow Food, ez a fajta ökogasztronómiai egyesülés nem hajbókos alternatívok gyülekezete, hanem komoly érdekérvényesítő mozgalom abban a világban, ahol a globalizmus – maximális profitja érdekében – minden területen egyöntetűvé igyekszik tenni az élelmünket és gondolkodásunkat.

Hajduné Fábián Julianna