A genetikai kísérletezés nem korlátozódik az élelemre: gyógyszereket is előállítanak vele, oltóanyagot, kecskét, amely pókselymet termel a tejében, kígyómérget tartalmazó káposztát, kemoterápiára alkalmas tojást – és sötétben világító macskát. A globális katasztrófát jelentő alkalmazás azonban még csak ezután következik: a génmanipulált fákkal, amelyeket a papíripar kívánságainak megfelelően alkotnak meg. Ezek a fák a láncfűrész feltalálása óta a legnagyobb veszélyt jelentik a természetes erdőre.

A génmanipuláció a természetben nem található tulajdonságokkal ruházza fel a fákat: képesek lesznek elpusztítani a rovarokat, elviselni a mérgező gyomirtó szereket, képesek abnormálisan gyorsan növekedni és megváltoztatni faanyaguk összetételét. A papíripar ugyanis költséges eljárással távolítja el a lignint a fapépből, ezért a génmérnökök megalkották az alacsony lignintartalmú fát.

Csakhogy a lignin adja meg a fának a szilárdságot, hogy ellenálljon a szélnek, a betegségeknek, a rovarkártevőknek. Az alacsony lignintartalmú fa gyengébb, kevésbé képes ellenállni a környezeti stresszhatásoknak.

A génmérnökök a gyümölcsfákkal is kísérleteznek. A génmanipulált gyümölcsfák a közelben élő organikus, illetve vadon növő gyümölcsfákra katasztrofális hatással vannak: a génkezelt papayaültetvény Hawaiin megfertőzte az organikus és a vad papayafákat. A hawaii GMO-papayákat viszont egy gombabetegség fertőzte meg, ezek után minden fát tíznaponta gombaölő szerrel kell permetezni…

A GMO-s fák abban különböznek a GMO kukoricától és szójababtól, hogy a fák évtizedekig – évszázadokig – élnek. Ha egyszer egy ilyen fa génje „kiszökik” az ültetvényről, nehéz lesz kiirtani, tehát nagyobb a kockázat, ezért a génmanipulált fák szabályozásának még sokkal szigorúbbnak kell lennie. A fák virágpora sokkal nagyobb távolságra, száz, vagy ezer kilométerekre is eljut, lehetőséget adva a GMO-s pollen terjedésének.

Elkerülhetetlennek és visszafordíthatatlannak látszik a természetes erdők megfertőzése. Némely fafaj az egész világon elterjedt, és hibrideket alkot a hasonló fajokkal. És vannak olyan fafajok is, mint például az eukaliptusz, amelyek gyorsan terjednek, invazívak. És ha egyszer a vad fafajok megfertőződtek, már nincs mit tenni.

Ennek a problémának a kezelésére hozta létre a biotech ipar az úgynevezett terminátor gént. Ez a gén arra készteti a növényt, hogy olyan mérget termeljen, amely meggátolja a magképződést. A génmérnökök szerint azonban nem lehetséges száz százalékos sterilitást elérni, és ha csak nagyon kis mértékben is, a sterilitás bekerül természetes erdeinkbe, terméketlenné válik az erdő: nem lesz termés, nem lesz életterük a madaraknak, állatoknak.

(Független)