Manapság férfiak és nők körében egyaránt egyre későbbre tolódik ki a szülővé válás időpontja, ám míg előbbiek voltaképp életük végéig nemzőképesek maradhatnak, utóbbiak számára az idő nagy ellenség. Mindennek hátterében az a biológia tény áll, hogy míg a férfiakban egész életük során újratermelődik a sperma, addig a nők meghatározott számú petesejtkészlettel születnek.

Születéskor egy lánygyermek nagyjából egymillió petesejttel rendelkezik, ám mire eléri a serdülőkort, ebből mindössze 400 000 körüli mennyiség marad, melyek mindaddig nyugalmi állapotban tartózkodnak, míg a pubertás el nem kezdődik. Akkortól a hormonális változásoknak köszönhetően nagyjából négy-öt évtizeden át minden 28. napon egy petesejt beérik és készen áll a megtermékenyülésre.

A nők 17 és 25 éves koruk között a legtermékenyebbek, ekkor egy szexuálisan aktív nőnek minden hónapban 20-25 százalék esélye van arra, hogy teherbe esik. 32 éves korára ez az arány csökkenni kezd, és mire egy nő eléri a 40. életévét, a teherbe esés esélye már a felére csökken, emellett viszont megnő a kockázata a vetélésnek, a különféle terhességi komplikációknak, a terhességi cukorbetegségnek, valamint a születési rendellenességeknek.

De miért történik mindez? Valamennyiünkben 46 kromoszóma található, melyet fele-fele arányban kaptunk szüleinktől. Ahhoz, hogy az öröklődés szabályosan történjen, mind a petesejteknek, mind a spermáknak csak a kromoszómák felét kell tartalmaznia, hiszen ha a teljes készletet tartalmaznák, akkor a megtermékenyítést követően az utódban már 92 kromoszóma lenne. Így aztán, amikor a petesejt az ovulációt megelőzően eléri végső méretét, bekövetkezik a meiózis, azaz a számfelező sejtosztódás, melynek fő célja, hogy a kromoszómák fele, azaz 23 kerüljön bele a petesejtbe. Ahogy azonban a nők egyre idősebbek lesznek, a sejtosztódás folyamatába egyre több hiba kerülhet, és ennek következtében egyre több olyan petesejt érik be, melyekben már nem megfelelő a kromoszómaszám. Bár legtöbb esetben ennek eredménye az, hogy a megtermékenyített petesejt meg sem tapad, vagy ha mégis, akkor később vetélés következik be, előfordulhat, hogy mégis sor kerül a megtermékenyítésre, ám az embrióban valamilyen kromoszóma-rendellenesség tapasztalható. Ezek közül az egyik leggyakoribb a Down-szindróma, amely során a magzatban egy számfeletti 21-es kromoszóma található.

A másik probléma, hogy az idősödéssel együtt a kromoszómák minősége is romlik, mivel az úgynevezett telomerek, melyek a kromoszómákat hivatottak megvédeni a károsodásoktól, idővel egyre rövidülnek, ami sejtöregedéshez vezet. Végül pedig arról se feledkezzünk meg, hogy a petesejtek energiatermelő képessége is hanyatlik az évek során, ami a mitokondriumban beálló változások eredménye.

A fenti összetevők együttes megléte vezet tehát ahhoz a tényhez, hogy a nők termékenysége az idő előrehaladtával egyre csökken, és mivel a gyerekvállalási kedv – a fogamzásgátló tablettáknak, a nők magas fokú képzettségének és karrierbeli lehetőségeinek is köszönhetően – egyre inkább kitolódik, sajnos számolni kell vele, hogy egyre többeknél jelentkeznek majd a megtermékenyüléssel kapcsolatos problémák.