A modern gyógyászat – és emiatt sok embertársunk is – úgy tekint a böjtre, mint az emberi életre rendkívül veszélyes eljárásra, és egyenlőségjelet tesz a böjt és az éhezés közé. Pedig ez ugyanolyan szélsőséges nézet, mintha a böjtöt a gyógyászat csúcsának tekintenék.

Divatból vagy a hecc kedvéért, egyre többen próbálnak meg böjtölni. Teszik ezt legtöbben megfelelő ismeretek nélkül. E kitűnő módszer helytelen alkalmazása így válhat támadható, előítéletet szaporító tevékenységgé.

Vajon mi lehet az oka, hogy egyesek istenítik, mások pedig teljes mértékben elutasítják a böjtöt? Az ok mindkét esetben ugyanaz. A böjt hatására meginduló tisztulási folyamat által fellépő tünetek, krízisek, amelyek – sok esetben joggal – megrémítik az alkalmazót.

Fájdalom nélküli élet?

Miután emberek millióit győzték meg arról, hogy joguk van a fájdalom nélküli élethez, amihez sok esetben elég egy-két fájdalomcsillapító tabletta, hogyan fogadnának szívesen egy olyan terápiát, amelyről már a kezdet kezdetén azt mondják, hogy kellemetlen lesz? Csakhogy a „fájdalom nélküli élet” illúzió. Ugyanis attól még, hogy a fájdalom – mint rendkívül fontos „üzenet” – a gyógyszer hatására nem jut el az agyba, a fájdalom, ha nem is érezzük, még ott van!

Sejtjeink egyetlen védekezési lehetősége – miután önmaguk megvédésére egyenként nem képesek –, hogy „üzenetet” küldenek az agyba, és védelmet kérnek valamilyen fenyegetéssel szemben. Ahogy háborúban egy adott egység segítséget kér a parancsnokságtól túlerő esetén. Ha viszont minden fronton túlerő van, a parancsnokság nehéz helyzetbe kerülve annak alapján dönt, hogy melyik terület védelmével tudja a legjobb eredményt elérni, miközben a másikat sorsára hagyja.

Amikor az érintett sejtcsoportokat, szerveket – mondjuk a májat és a vesét – túlterhelés éri, a máj és a vese sejtjei üzenetet küldenek a felső parancsnoksághoz, az agyhoz, hogy az ilyen iramban bekerülő mérgeket képtelenek közömbösíteni. Az agy pedig intézkedik „saját hatáskörében”, és hasmenés vagy hányás formájában segít a kiválasztásban. Erről a főparancsnok, vagyis mi is tudomást szerzünk, és legközelebb figyelünk, hogy ne együnk olyasmit, ami ezt a helyzetet kiváltotta.

Amikor a segélykérő üzenet nem jut el a címzetthez

De mi van akkor, ha különböző adalékanyagok, színezékek, aromák, ízfokozók, szintetikus ízminták, túl erős fűszerek stb. elnyomják vagy megváltoztatják a kiválasztó szerveinkből érkező üzeneteket? Sejtjeink ilyenkor hiába jelzik, hogy gondban vannak, nem érkezik segítség. Nem is érkezhet, hiszen a parancsnokság meg sem kapja a segélykérő üzenetet! Mi pedig úgy gondoljuk, hogy minden rendben van. Legalábbis mindaddig, míg a túlterhelés olyan szintre nem lép, hogy egyre több sejtünk lesz beteg. Mire észrevesszük, hogy baj van, már orvosi segítségre szorulunk. Ami viszont még nagyobb gond: nem biztos, hogy az orvos közvetlen összefüggést fog találni a pillanatnyi állapotunk és az elfogyasztott táplálékunk minősége között…

Van-e mód testünk tudatos támogatására? Hiszen – úgy tűnik – kevés a lehetőségünk, hogy elkerüljük a gazdasági érdekcsoportok által „irányított” környezeti ártalmakat. Nos, ennek bizonyítottan legjobb eszköze: a böjt.

Aki viszont a világ e táján megszokott módon él és táplálkozik, komoly nehézségekbe ütközhet, ha böjtölésre szánja el magát. Olyan kellemetlen tünetekkel találkozhat, amelyek örökre elvehetik a kedvét az efféle próbálkozástól. A természet az egyensúlyt szereti, nem pedig a hirtelen változásokat. Amikor a megszokott emésztési tevékenységet felváltjuk egy erőteljes kiválasztással – miként a böjt esetén történik –, riasztó tünetek léphetnek fel. Így rójuk le büntetésünket mindazért, amit testünk ellen elkövetünk.

Testünk bölcsessége

Böjt alatt az addig túlterhelt szervek végre „fellélegeznek”, és hozzálátnak a hosszú éveken keresztül fenntartott életviteli szokások következtében felhalmozódott egészségtelen lerakódások eltávolításához. Májunk ilyenkor kizárólag a kiválasztási folyamatokat végzi. Minél inkább mérgekkel telített a testünk, annál nehezebb a böjtölés. A keringő vér fokozatosan telítődik a káros anyagokkal. Ezeket a vér keresztülszállítja a testen, így szinte mindenhová eljuttatja, mielőtt kiürítené. Ennek következtében időnként ingerlékenyek lehetünk, vagy egyszerűen csak nagyon rosszul érezzük magunkat. A vizelet színe és összetétele is jelentősen megváltozik, ami a kezdő böjtölőknél ijedtségre adhat okot. Sűrűbb lesz, és jelentős színváltozásokon megy keresztül – sárga, vörös, néha még zöld is lehet. Nincs alapja azonban annak, hogy ezektől a dolgoktól féljünk, mert ahogyan jönnek, ugyanúgy el is tűnnek. A test rendkívül bölcsen először a salakanyagokat, majd a beteg és sérült sejteket, végül a fölösleget távolítja el. Csak ezután fordulna az egészséges sejtekhez.

Aki azonban túlzásba viszi a böjtöt, az könnyen átlépheti ezt a határt, és veszélybe kerülhet. Az ilyen esetek növelik a böjtölés ellenzőinek számát, és félelmet keltenek iránta. Pedig a jól előkészített, tapasztalt böjtorvossal és/vagy böjtvezetővel végzett, ésszerű terápia minden szempontból előnyös testünk számára.

Török Zoltán
természetgyógyász, táplálkozási tanácsadó és -terapeuta
Életmód-tanácsadás

(Folytatjuk)