A kisgyermekek először 2-3 évesen fognak íróeszközt a kezükbe. Eleinte mint játékot, majd később mint érdekes dolgot fedezik fel – amivel nyomot hagynak a papíron. Azután minél idősebbek lesznek, a betűképzés annál inkább eltér a tanult iskolás írástól. Egyre inkább rátalálnak önmagukra, eltávolodnak a sablontól. Kialakul az egyéni, csak az adott személyre jellemző írás – amiből a szakember sok mindenre következtet.

A felnőtt ember személyisége is állandóan alakul, változik. Az idő előrehaladtával az írásban is elfelejtődnek a gyerekes vonások. Többnyire a mozgáshangsúlyos írás a jellemző, a kézmozgás, a vonalvezetés már biztos, rutinszerű. Többet és többször ír valaki – folyamatosan sikerül képeznie a sorokat, a betűk szinte teljes mértékben eltérnek a tanult formáktól.

Mindenki létrehozza a saját számára legegyszerűbben létrehozhatót, a legjobban tetszőt, melyet gyorsan, gördülékenyen tud képezni, illetve a veleszületett, genetikusan meghatározott vonalképzési mód válik használatossá a mindennapokban.

Van, aki alapvetően szálkás, hegyes, szöges vonalakkal képzi az írni valóját, és soha nem tud áttérni teljesen a gömbölyűre, oválisabb formákra, és ez természetesen fordítva is igaz.

Fontos az is, hogy milyen a mentalitása, temperamentuma, érzelemvilága. Hogyan éli meg a hétköznapokat, a nehézségeket, milyenek az értelmi képességei, milyen a befogadóképessége, és a megszerzett tudást hogyan tudja hasznosítani a mindennapokban. Ezek mind rányomják bélyegüket az írásra.

Az egészséges felnőttek a tanult álló vagy jobbra dőlő írást alkalmazzák. Sajnos egyre inkább jellemző, hogy sokan használják napjainkban a fonalas írásformát, a férfiak pedig főleg a nyomtatott írást. Ők műszaki beállítottságuk, foglalkozásuk miatt, vagy azért, mert csak ritkán írnak.

Ahogy az emberi szervezet öregszik, lassul minden szerv működése, úgy az írás is egyre hanyatlik. Fárad a kéz, a szem, az izmok, az agy, a gondolkodás, így az írás sebessége lelassul. Egyre intenzívebben leképeződnek benne a betegségek. Pl. szembetegségek, a fejfájás, vese- és szív betegségei, belgyógyászati jellegű bajok, májzavarok, alkoholizmus, kábítószerfüggés, a tüdő bajai, ízületi elváltozások, idegi eredetű betegségek stb.

Az írás tehetségével megáldott ember „határtalan” dolgokra képes. Ezeknek a változásoknak összetett okai vannak. Magyarázható életkori sajátosságokkal, környezeti ráhatással, osztályos rétegviszonyokkal, élményekkel, családi környezettel (pl.: sokat olvasó, művelt családtagok, vagy alacsony iskolázottságú, érdektelen emberek csapata), örökletes hajlamokkal (pl.: süket, néma, vak, gyengeelméjű, különböző betegségek), belső (a személyben végbemenő, a lélek mélyén történő) változások következményeivel (pl.: depresszió, hisztéria, idegi kimerültség, terhesség, halál), társadalmi-politikai helyzettel (országosan elfogadott írásnorma kijelölése és elfogadtatása); az ország gazdasága: sok pesszimista, lehangolt ember írásképe nem hasonlít pl. a francia vagy amerikai „a lehetőségek, a szabadság országa” népességének írásához), iskolai-nevelői módszerekkel (tanár személyisége, hatása és módszerei a gyerekekre tekintve), a technikai fejlődéssel (számítógép, tesztek, stb. elterjedése – kevesebbet írnak a gyerekek), felgyorsuló élettempóval (mindenre sűrítve jut csak idő), foglalkozási különbözőségekkel (pl.: műszaki szakmák, számtalan újféle munkahely).

Szerencsére egészséges embereknél zökkenőmentesen történnek a szükséges változások. A természet megoldja feladatait.

Szép Györgyi
grafológus, igazságügyi szakértő
szepgyorgyi70@freemail.hu