A grafológia nyújtotta információ és a terápiás lehetőség – ugyanúgy, mint a pszichológus, a nevelőtisztek és a lelkész – hatékony hozzájárulás lehetne az elítéltek önazonosság-érzésének, fejlődésének, társadalomba történő beilleszkedésének elősegítéséhez. Statisztikailag kimutatható, hogy mennyire fontos az írás az ember lelkülete, viselkedése alakulásának folyamatában. Közvetlen kapcsolat van az írásmozgás és az agy működése, fejlődése között. Tulajdonképpen az agyunk ír, a kezünk csak eszköz. Régóta ismeretes, hogy az egynél több Y kromoszómával (XYY, XYYY) rendelkező férfiak gyakrabban vesznek részt erőszakos bűncselekményekben, és az átlagot jóval meghaladó arányban kerülnek börtönbe ilyenek miatt.

A tesztoszteron termelésében résztvevő Y kromoszóma többlete „férfias”, erőszakos karakterhez vezet. Többségük feltűnően magas, alacsonyabb az intelligenciahányadosuk, és rosszabb intellektuális képességet mutatnak, aminek következtében könnyen leleplezhető „hibákat” vétenek.

Az intelligencia, a meghatározott szellemi kapacitás vele születik az emberrel és meghatározott, jól számítható minták szerint adódik át generációkon keresztül. Az intelligencia egyéni változatosságának kb. egyharmada környezeti hatásokra vezethető vissza. Az ingerszegény környezet, az iskolázottság hiánya, a szeretethiány nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy „genetikai” hibája börtönbe vezet sok nőt és férfit. A hajlamok öröklődnek. (Testalkatuk, arcberendezésük, külső testi jegyeik sok mindenről árulkodnak.)

A grafológia tudománya azért tudna rajtuk segíteni, mert a két agyfélteke között bizonyos működésmegoszlás érvényesül. A bal félteke – amely többnyire a beszédközpontot hordozza – képes kifejezni benyomásait, és egyfajta éntudattal lát el bennünket. Ez a domináns félteke tudatosítja a másik félteke tapasztalatait is. A domináns félteke a beszéd, írás, olvasás irányításán kívül a finom részletek elemzését végzi. Csaknem valamennyi jobbkezes a baloldali agyféltekén képezi a beszédet, miközben a balkezesek egy része a jobb, más része a bal oldalon hordozza ezt a képességet.

Hasznos lenne minden embernél mindkét agyféltekét megdolgoztatni. Ezt különböző gyakorlatokkal, technikákkal lehet elérni.

Az elítéltek között gyakran lehet találni jó kézügyességűeket. Jól rajzolhatnak, kézműves termékeket állítanak elő, hímeznek, varrnak, akár jó fodrászok, kozmetikusok, némelyek tehetségesek az irodalomban is.

Létezik egy „szósorozat” mely alkalmas arra, hogy saját magukról, a környező világukhoz való viszonyulásukról, embertársaikról információt adjon.

Ez és rajzuk, ill. tetszőlegesen választott és leírt szövegük lenne a személyre szabott „építkezés” alapja. Természetesen mindenképpen pszichológus szakember, a nevelőtisztek, s véleményem szerint lelkész együttműködésével segítséget nyújthatnánk a „szabad” életbe való beilleszkedéshez, életminőségük, gondolkodásmódjuk megváltozásához.

„Alkotó” munkára bizonyára rávehetők ezek az emberek. Hiszen mindenki szeretne valamiben kitűnni társai közül, valami olyat mutatni magából, amit nem tud mindenki olyan színvonalon művelni, mint bárki más. Ahogy egyesek kitűnnek testi erejükkel, izmos testükkel, mások éles eszükkel, jó rábeszélő-átverő képességükkel, úgy lennének olyanok, akiknek plusz élményt, többletet, változást nyújtana az írás megszeretése, sok-sok intenzív gyakorlás után a magukon és környezetük hozzáállásán észlelhető változás.

Mivel ezek az emberek is kitartóak – csak éppen az általunk egyáltalán nem kedvelt, elítélt „szakmákban” – megvan bennük az a képesség, hogy egy bizonyos cél érdekében küzdjenek, keményen dolgozzanak. (Ők is szomjazzák a figyelmet, törődést. Ilyenkor elég közlékenyek, megpróbálnak pozitívan viszonyulni ahhoz, akitől ezt megtapasztalhatják. Cserébe gyakran felajánlják „személyes védelmünket”, segítségüket, ha bajba jutnánk, vagy valamire szükségünk lenne. Ezt társaikkal is közlik! Ne agresszióval reagáljunk, ha „váratlan helyzetbe” kerülünk, így nagyobb esélyünk van megúszni egy kellemetlen kalandot! Külsejükre, kinézetükre, családjukra se tegyünk sértő megjegyzést! Higgyék el – beválik!)

Ha a törvények erre sok időt hagynak – sokáig kénytelenek börtönben élni –, akkor az eredmény szinte biztosra vehető. Ezen érdemes lenne elgondolkodni azoknak a szakembereknek, akik ezeket az embereket őrzik. Természetesen itt is érvényes a „kutyából nem lesz szalonna” mondás. amelyet bizonyára sokan ismernek, de nem mindegy, hogy vérebet, netán vizslát tartunk. (Mindkettő vadászik, mégis másképp csinálják.)

Történhetnek „csodák” is néhányukkal. Van példa olyanra, akit a vallás térített más útra. Miért ne lehetne ugyanezt grafoterápiával elérni?

Szép Györgyi
grafológus, igazságügyi szakértő
szepgyorgyi70@freemail.hu