Az, hogy a gyerekek mennyi idősen kezdenek el idegen nyelvet tanulni, befolyásolja a majdani felnőttkori agyszerkezetüket – derül ki egy friss kutatásból, amelyet a Montreáli Neurológiai Intézet, a McGill Egyetem és az Oxford Egyetem szakértői közösen végeztek. A téma azért kiemelt jelentőségű, mert az emberek többsége élete során legalább egy idegen nyelvet elsajátít valamilyen szinten. Sokan akár professzionálisan, főleg abban az esetben, ha az agyfejlődés korai szakaszától kezdve, az anyanyelvvel párhuzamosan ismerték meg azt.

Az eredmények alapján az agy szerkezete hasonló a születéstől fogva elsajátított egy és két nyelvnél. Ha azonban a második nyelv elsajátítása az anyanyelvi jártasság kialakulása után, a gyerekkor későbbi szakaszában történik, módosul az agyszerkezet – főleg az elülső-alsó kéregé. A régió bal oldali része vastagabbá, a jobb pedig vékonyabbá válik. E rész idegsejt-kötegei fontos szerepet játszanak a fő kognitív funkciókban, például a gondolkodásban, a nyelvhasználatban, a tudatban és a memóriában. 

Az új adatok fényében feltételezhető, hogy a kisgyermekkor után elsajátított második nyelv serkenti az idegsejtek növekedését, illetve a közöttük való kapcsolat kialakulását, éppúgy, mint az összetett motoros mozgást igénylő tevékenységek, köztük a zsonglőrködés. A szerzők tehát agyszerkezeti indokkal magyarázzák, hogy egyes felnőtteknek miért lehetnek nehézségeik a nyelvtanulással. 

„A gyerekkor minél későbbi szakaszában történik a második nyelv megismerése, annál nagyobb változások mennek végbe az elülső-alsó agykéregben” – magyarázta Dr. Denise Klein, a Brain and Language című szakfolyóiratban megjelent tanulmány vezető kutatója. „Eredményeink bizonyítják a kor fontosságát a nyelvtanulás terén” – tette hozzá. 

Az intézmény által fejlesztett számítógépes program 66 kétnyelvű – tehát születése óta két nyelvet ismerő – és 22 egynyelvű, Montreálban élő felnőtt MRI képeit hasonlította össze a következtetések levonásához.