Ma már teljes egészében megdőlt, mi több az ellenkezője is beigazolódott annak a pár évtizeddel ezelőtti általánosan hangoztatott orvosi véleménynek, hogy a beteg ember legjobb gyógyszere az ágynyugalom. Tudjuk, hogy a betegnek gyakran éppen mozgásra van szüksége.

A múlt század első, második harmadában, csakúgy, mint korábban, az orvosok úgy hitték, hogy a frissen operáltak, a szülő nők, a szívbetegek, a tüdőbajosok, a cukorbetegek (diabéteszesek), a magas vérnyomásosok és más krónikus kórban szenvedők számára akár halálos fenyegetést is jelenthet a fizikai aktivitás.

A feltételezésről azóta bebizonyosodott, hogy tévedés: a krónikus betegek többsége – természetesen állapotához, képességeihez mérten – fizikailag aktív életet élhet, sőt sportolhat is. Számukra a mozgás nemcsak hogy nem árt, hanem kifejezetten hasznos, mert felpezsdíti a vérkeringést, az anyagcserét. A betegség kezelésére szedett gyógyszerek gyorsabban felszívódnak – csakúgy, mint a táplálékkal elfogyasztott hasznos anyagok. Nem véletlen az sem, hogy az operáción átesett pácienseket műtét után orvosuk az ágy elhagyására, sétálásra buzdítja, hiszen így gyorsabb és szövődményektől mentes lesz a sebgyógyulás.

Testnek, léleknek hasznos

A rendszeres sport eredményeként nő a szervezet oxigénfelvétele, stabilizálódik a pulzusszám, alacsonyabb értéket mutat a nyugalmi vérnyomás, továbbá megváltozik – mégpedig pozitív irányba, az ártó LDL- felől a védő HDL-koleszterin javára – a vér zsírösszetétele. Az intenzív mozgás segít a túlsúly leküzdésében, illetve az ideális testsúly megőrzésében, ami minden betegségcsoportnál nagyon fontos tényező.

Az orvosok által kevésbé emlegetett, ám nagyon lényeges szempont a sport pozitív lelki hatása is. Nem mindegy, hogy egy krónikus beteg szorongó, depresszióra hajló, vagy pedig pozitív gondolkodású, reménykedő. Ez utóbbi lelkiállapotnak fontos szerepe van a gyógyulásban. Eléréséhez nagymértékben hozzájárul a rendszeres testedzés, a szellemileg, fizikailag aktív élet.

Mindenkinél más a mérték

A különböző krónikus betegségben szenvedők természetesen csak állapotuk stabilizálása után gondolhatnak bármilyen sporttevékenység elkezdésére, mégpedig csak akkor, ha rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak, és a számukra előírt gyógyszereket folyamatosan szedik. Így például a magas vérnyomásos, a cukorbeteg vagy a szívpanaszokkal küszködő páciens a megfelelően beállított vérnyomás, vércukor értékek és állapotának stabilizálása után gondolhat sportra, fizikailag aktívabb életre.

A krónikus betegek számára ideális testmozgás a napi rendszerességgel végzett intenzív séta, az úszás, a téli sportok, a tenisz. Ma már szinte nincs olyan betegség, amely teljesen kizárná a sportolás lehetőségét. Annak eldöntésekor, hogy az adott beteg sportolhat-e, és ha igen, mit és milyen intenzitással, az orvosnak mindenkor messzemenően figyelembe kell venni az illető aktuális fizikai állapotát, kondícióját, korát, teherbíró képességét.

Tilos az extrém sport

A betegek mindenképp kerüljék az extrém sportokat, a nagy fizikai erőfeszítést igénylő testmozgást, az olyan jellegű, intenzív mozgásformákat, amelyek hirtelen emelik a vérnyomást, a pulzusszámot. A betegekre fokozottan érvényes a szabály, amely szerint bárminemű sporttevékenység megkezdése előtt szükséges a test, az izmok alapos bemelegítése, a szervezet ráhangolása a fokozott fizikai megterhelésre. Különösen kedvező a szerepe a rendszeres, intenzív testmozgásnak a rehabilitációs időszakban, például sérülések, törések vagy műtétek után. A fokozatosság elvének megtartása mellett lassanként emelni lehet a kezdeti néhány perces, gyenge fizikai terhelés idejét, erősségét. A test teljesítőképességének javulásával párhuzamosan fokozható a terhelés.

(lóránth)