A pacsirtaként emlegetett korán kelők, illetve a bagolynak hívott későn fekvők közötti különbség nem csupán az életvitelben nyilvánul meg. Dr. Louis Ptacek neurogenetikus úgy fogalmazott, hogy az egyén kronotípusa, azaz a napi teljesítőképességének csúcspontja a génektől függ, és pontos ismerete segíthet az egészségesebb életmód kialakításában.

„Akár tetszik, akár nem, voltaképpen a szüleink mondják meg, mikor jön el a lefekvés ideje. Mégpedig a gének segítségével, amelyeket ránk hagyományoztak” – mondta a kutató. 

Mindenkinek van úgynevezett cirkadián ritmusa, azaz belső órája, melyet idegsejtek százezrei alkotnak a hipotalamuszban, szárny alakú alakzatban. A hipotalamusz felelős a testi funkciók nagy részéért, a hormonok termelésétől kezdve a testhőmérsékleten át a folyadékháztartás vezérléséig. A belső óra fény hatására mindennap újraindul. 

Mivel egy nap a földi időszámítás szerint 24 órából áll, jogosnak tűnik a feltételezés, hogy az emberi test is hasonlóképpen működjön. Dr. Ptacek azonban felhívta a figyelmet, hogy ez koránt sem így van, éppen ezért különül el élesen a baglyok és a pacsirták típusa. A szélsőségesen bagoly természetű családoknál, ahol a Családi Késleltetett Alvásfázis szindrómát lehet megfigyelni, ugyanazon kének eltérő mutációit találták. 

Rick Neubig, a Michigani Egyetem gyógyszerész professzora hozzátette, hogy ő például „extrém pacsirta”. „Akikkel kommunikálok, megfigyelhetik, hogy már korán reggel e-maileket írok. Emellett ilyenkor jut időm a hobbimra, hiszen szeretem figyelni a madarakat. Édesanyám mindig reggel négykor ébresztett, hogy menjünk kirándulni, a lányom pedig szinte hajnalban edz” – tette hozzá. „A 2-es kromoszóma végénél található gén mutációival magyarázható mindez” – állapította meg Dr. Ptacek.