Brit pszichiáterek szerint az olyan televíziós műsorok, mint például a Kisvárosi gyilkosságok, idealizálják az erőszakot. A mentális egészségügyi szakemberek szerint a katapultot vagy mérgeket használó középkorú emberek nem tipikus gyilkosok a való életben, és az ilyen műsorok ellentmondanak az erőszak visszaszorítását célzó közegészségügyi erőfeszítéseknek.

Az egyik ilyen erőfeszítés volt például Nagy-Britanniában a konyhakések hozzáférhetőségének korlátozása, melyet az emberölések több mint felében használnak az igazi gyilkosok. A pszichiáterek felhívása azt követően hangzott el, hogy Helen Mirren és Sir David Hare nyilvánosan panaszt emelt az ellen, hogy a brit krimikben irreálisan mutatják be a gyilkosságokat.

A törvényszéki pszichiáterekből álló kutatócsoport, amelyben többek között a Royal Edinburgh Kórház, a perth-i Murray Royal Kórház és az Edinburgh-i Egyetem szakértői is részt vettek, azzal kapcsolatban fejezték ki aggályukat, hogy a közvélemény félrevezető képet kaphat az emberölésről. „Ha a médiában látható sztereotípiák távol állnak a valóságtól, az alááshatja az erőszak gyakoriságának és hatásainak visszaszorítását célzó közegészségügyi intézkedések hatékonyságát” – állítják a szakértők.

A kutatók elmondták, hogy a kitalált gyilkosságokat gyakran középkorú személyek követik el, nem alkoholos befolyás alatt, valamilyen bizarr fegyverrel. A valóságban azonban a gyilkosok általában fiatalabb, alkoholos befolyás alatt álló férfiak „változatosabb etnikai háttérrel”, és hirtelen felindulásból követik el a gyilkosságot egy konyhakéssel. Az igazi gyilkosok nagyobb valószínűséggel szenvednek valamilyen mentális rendellenességben is.

A Journal of Forensic and Legal Medicine szaklapban közzétett kutatásukban a pszichiáterek a Kisvárosi gyilkosságokban bemutatott gyilkosságokat hasonlították össze az Egyesült Királyság Lothian & Borders területén előfordult valódi emberölésekkel. Míg a sorozatban 105 gyilkos követett el összesen 217 gyilkosságot, addig a való életben 55 gyilkosságot követett el 53 személy.

Ezek a számok azt mutatják, hogy a valóságban a gyilkosok többsége egyetlen embert öl meg, nem többet. A TV-ben ábrázolt gyilkosságok azonban jellemzően előre eltervezettek, és több a női gyilkos, a mérgezés és a lőfegyver-használat, ugyanakkor nincs kábítószer-használat.