Hiába az életszínvonal emelkedése, a várható élettartam növekedésével egyre több idős ember éli meg fizikai erőnléte hanyatlása mellett a kognitív képességei csökkenését, mindennapi élete beszűkülését is. Mindez természetesen hat a testi-lelki egészségére, aktivitására, önbecsülésére és a jóllétére – meg persze az egészségügy igénybevételére is.

A japán Nemzeti Egészség- és Táplálkozástudományi Intézet kutatói a fehérje bevitelének növelését ajánlják – azokra a kutatásaikra hivatkozva, amelyek azt mutatták, hogy az öregedés folyamán csökken a fehérjék felszívódása és hasznosulása.

Megumi Tsubota-Utsugi és munkatársai kutatásukban azt vizsgálták, vajon a fehérjebevitel érinti-e az idősebb felnőttek fizikai-kognitív aktivitását hosszabb távon, 7 év múlva. Több mint ezer, 67,4 év átlagéletkorú, idősek otthonában élő japánt vontak be a vizsgálatba. Ennek során a kutatás kezdetén, majd 7 év múlva ismét kitöltettek velük egy táplálkozási kérdőívet, amelynek alapján – fehérjebevitelük szerint – négy csoportba osztották őket.

Külön kezelték az állati fehérje-, külön a növényi fehérjebevitelt, illetve az összes bevitt fehérjét. Tesztelték az idősek aktivitását mind társas, mind intellektuális szempontból, és mérték a mindennapi tevékenységüket. Megállapították, hogy a legnagyobb állati fehérjefogyasztó férfiaknál 39 százalékkal csökkent a magasabb szintű működés hanyatlásának esélye – a legkevesebb állati fehérjét fogyasztó csoporthoz képest.

Ez az összefüggés azonban nem állta meg a helyét a nőknél. Ugyanúgy, ahogy nem volt kimutatható az állati fehérje „felsőbbrendűsége” a növényi fehérjével szemben, az állati fehérje nem csökkentette jobban a magasabb rendű funkciók hanyatlását egyik nemnél sem.
„A többi, módosítható egészség-magatartással együtt a fehérjében gazdag diéta segíthet az időseknek a képességeik, testi és szellemi kapacitásuk fenntartásában” – következtetett dr. Tsubota-Utsugi.