„A helyzet az, hogy hatalmas környezeti változások mennek végbe jelenleg – rendkívül gyorsan. És a legtöbb esetben igen keveset tudunk tenni ellene”, mondja Timothy Seastedt, a Colorado Egyetem ökológia és evolúcióbiológia tanszékének professzora. Mégis, mi a kiút?

„Az egyetlen lehetséges dolog, amit tehetünk, hogy elfogadjuk, védelmezzük és segítjük ezeket az újonnan létrejövő ökológiai rendszereket, óvjuk a további változásoktól”, véli a kutató.

A Colorado Egyetem, a California Egyetem (USA) és az ausztráliai Murdoch Egyetem kutatói 12 éven át tanulmányozták az ökológiai rendszerek változását és a természetmegőrzésben alkalmazott elveket és módszereket.

Változtatni kell a természetmegőrzés formáin

Tapasztalataik alapján kijelentik, hogy változtatni kell a természetmegőrzés formáin, mert a klímaváltozás, a légkör szennyezettsége, az idegen fajok behurcolása és inváziója, a fajok kihalása és az élőhelyek fragmentálódása (felszabdalódása, széttöredezése) gyakorlatilag az egész bolygó minden egyes ökoszisztémáját megváltoztatta már.

A természetvédelmet menedzselőknek „új ökoszisztémákat” – növények, állatok, élőhelyek új kombinációját, amilyen eddig sohasem létezett –, kell védelmükbe venniük, gondozniuk, és ehhez új megőrzési stratégiákat kell kifejleszteni.

A mai természetvédelem egyetlen aspektust ragad ki, például az invazív (minden más növényt elnyomó) növényfajok kiirtását. Ennek nagyon gyakran az a következménye, hogy amikor a szóban forgó invazív növényt eltávolították, a helyébe egy újabb invazív faj lép, és elterjed, betölti „az ökológiai vákuumot”.

A hegyvidéki erdőkben elszaporodtak a rovarkártevők. Ez igen gyakori jelenség, és soha nem látott mértékű. Az erdő, ami egy ilyen kártétel után regenerálódik – új klímaviszonyok között merőben új ökológiai rendszereket fog létrehozni.

A természetmegőrzést segítő tudósoknak a célt kell szem előtt tartaniuk: nem egy bizonyos fajnak az eltávolítását vagy megőrzését, hanem magát a genetikai és faji sokféleséget.

Az USA nyugati területein a rovarok letarolta erdei ökoszisztémákat (növények, állatok, élőhelyek együttesét) Seastedt professzor szerint olyan fafajokkal kell betelepíteni, amelyek ellenállnak a rovarkártevőknek, emellett olyan növényekkel, amelyek nagy mennyiségű szén-dioxidot tudnak megkötni és képesek megszűrni a tápanyagokkal telített talajvizet.

A magas prérifű megmentése

Van a kutatócsoportnak néhány sikeres projektje. Ilyen a Boulder megye állami földjein az őshonos – és kiveszőfélben lévő – magas prérifű megmentése.

A megoldás a kizárólag tavasszal végzett legeltetés volt: a szarvasmarhacsorda letaposta és eltávolította a száraz füvet – elvégezte azt a munkát, amit valaha a gyepet felégető, természetesen keletkezett tűz vitt véghez. Az állatokat ez után az év többi részében máshol legeltetik, és a prérifűnek lehetősége van kisarjadni és megerősödni.

A másik sikertörténet szintén Boulder megyéhez fűződik: egy rekultivált (természetileg helyreállított) kavicsbánya, ahol a felszíni gyenge talajhoz kilencféle honos fűféleségnek a magkeverékét adták. Ezek a fűfajok nagyon eltérő nedvességigényűek voltak. Végeredményben sikerült kialakítani egy rendkívül szárazságtűrő gyepet, ez a fajta gyep azonban a kavicskitermelést megelőzően sohasem létezett.

Most viszont létezik egy új, bennszülött növényfajokból álló együttes, amely megtelepedett és terjeszkedik a száraz talajon, és egyáltalán nem zavarják meg invazív fajok.

„Tudomásul kell venni, hogy maga a természet változott meg, és fog változni tovább, egyre gyorsuló ütemben a 21. század folyamán”, állapították meg a kutatók.

(Forrás: Független.hu, eredeti cikk EurekAlert)