Nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül a napi 8 pohár víz megivására szóló ajánlást, mert az agyunk magától szabályozza, mikor van szükségünk vízre – áll egy ausztrál tanulmányban. A világon először a melbourne-i Florey Intézetben MRI-vel nézték meg, mi megy végbe az emberi agyban, amikor a szomjunkat oltjuk, illetve amikor többet iszunk, mint amennyi szükséges.

Az MRI felvétel azt mutatja, hogy az agyunk leállítja a nyelési reflexet, ha már eleget ittunk, úgyhogy erőltetnünk kell az ivást, ha már elég volt – mondja dr. Michael Farrell, a Florey Institute of Neuroscience and Mental Health munkatársa. „Ez a mechanizmus arra való, hogy megakadályozza a túl sok vízivást… Ha jóval több vizet iszunk, mint amennyit kívánunk, ezt a mechanizmust akarjuk legyőzni.”

Az egészségünk érdekében azt szokták ajánlani, hogy napi 2 liter – 8 pohár – vizet kell meginnunk, noha ennek a szükségességére nagyon kevés a tapasztalati bizonyíték, mondja Farrell. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok valójában amellett tanúskodnak, hogy pontosan annyit szoktunk inni, amennyire szükségünk van. „Túl sok vizet általában nem iszunk. Ha megpróbáljuk, az eléggé nehezünkre esik” – mondja.

A kísérletben 19 résztvevő meleg szobában, szobakerékpáron biciklizett. Egy óra múlva megmérték a vízveszteségüket: körülbelül 1%-át veszítették el a testsúlyuknak a verejtékezéssel. Miután lehűltek, és szomjasnak érezték magukat, a résztvevőket MRI készülékbe helyezték, és egy csövön át vizet vezettek a szájukba. Ezután – már az MRI készüléken kívül – annyi vizet ihattak, amennyit kívántak. Amikor már egyáltalán nem voltak szomjasak, megkérték őket, hogy igyanak tovább. Ezzel több vizet fogyasztottak, mint ami a verejtékezéssel elvesztett víz pótlására szolgált.

A kísérletben ezután visszahelyezték őket a szkennerbe, újra a szájukba adták a vízbevezető csövet, és arra kérték őket, szívjanak egy-egy korty vizet. Az előző alkalommal ellentétben (amikor kellemes érzés volt a szomjukat oltani) most kellemetlennek érezték, hogy erőltessék a vízivást.

Az előző alkalommal az agykéreg nyelést szabályozó részén növekedett az aktivitás, a második alkalommal az agy több területén nőtt, többek között a nyelést meggátló – ún. PAG – agyterületen is. „Az az általános benyomásunk, hogy az agyunk koordinálja az ivást úgy, hogy a szervezetünk vízháztartása egyensúlyban legyen” – állítja a kutató.