A fizikai aktivitásukat megőrző időseknél kisebb a szívroham kockázata. Azoknál ugyanis, akik megőrzik az aktivitásuk szintjét, kisebb a szívroham veszélye. Az effajta igénybevétel fejleszti a szívük elektromos egyensúlyát, illetve csökkenti a szívritmus-problémák kockázatát – magyarázták a szakértők, akik 985 idős embert kísértek figyelemmel öt éven át.

A résztvevők átlagéletkora 71 esztendő volt. Világossá vált, hogy minél több mozgásra került sor, annál jobb értéket mutatott a szívritmusuk változékonysága – olvasható a Circulation című szakfolyóirat hasábjain.

A szívritmus-változékonyság a két szívverés közti idő különbségét mutatja. „Ezen az apró különbségeket a szív és az idegrendszer egészsége befolyásolja” – nyilatkozta a szerzőként közreműködő Luisa Soares-Miranda.

„A szív működését szabályozó rendszer meghibásodását a szívritmus-változékonyság jelzi, amiből előrevetíthető a jövőbeni szívroham és halálozás kockázata” – tette hozzá a szakértő, aki a Harvard Egyetem Közegészségügyi Iskolájának, illetve a portugál Portói Egyetemnek a munkatársa.

A kutatók arra is rámutattak, hogy azon időseknél, akiknél javult a gyaloglási távolság és a tempó az öt év során, jobb volt a szívritmus-változékonyság, mint azoknál, akik kevesebbet vagy lassabban sétáltak.

„Minden mozgás jobb a semmilyennél, ám az aktivitás megőrzése vagy növelése egyre hasznosabbá válik az idő múlásával. Eredményeink alapján csökken a sport pozitív hatása, amennyiben az illető mérsékeli annak idejét vagy intenzitását” – összegezte Soares-Miranda.