Szinte hetente hallunk első hallásra hihetetlennek tűnő, hajmeresztő történeteket, amelyekről sokan úgy gondolják, hogy egy-két évtizeddel korábban biztosan nem történhettek volna meg. Az iskolában, az utcán gyerekek verik egymást vagy tanáraikra támadnak.

És persze az is gyakran előfordul, hogy szülők követnek el erőszakot gyermekeik ellen, sőt vannak, akik az életükre törnek.

A kriminálpszichológusok, magatartáskutatók szerint mindezek gyökerei a család megváltozott funkciójában, a családtagok egymáshoz való viszonyának zavaraiban, illetve az iskolai nevelésben keresendők.

Kökönyei Gyöngyi, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszéke szakértőjének előadásából (Viselkedészavarok) kitűnik, hogy a gyermekkori magatartászavarok rizikótényezői közül legfontosabbak: a kortársak hatásai, a gyermek által családban, iskolában, saját társaságában nyújtott teljesítménye, a szülők és a pedagógusok nevelési metódusa (vagy éppen annak hiánya), továbbá a különféle alkati, szociális és környezeti tényezők.

A szakember szerint a gyerekek 2-16 százalékánál tapasztalható a saját mentalitásukból, pszichés beállítottságukból eredő viselkedészavar. Náluk 8 éves kor körül jelentkezhetnek az átlagostól eltérő viselkedésformák: a társas kapcsolatok szabályainak semmibevétele, a szélsőségesen ellenséges, dacos viselkedés. Ezek a gyerekek hajlamosak a felnőttek társadalmával való konfrontációra, az abban uralkodó szabályok felrúgására, illetve az azokkal szembeni, mindenáron való ellenállásra. Bár a tünetek a fiatalabbaknál a fiúk között gyakoribbak, a serdülőkor elérésekor létszámban már a lányok is felzárkóznak hozzájuk.

Az említett viselkedési anomáliáknál súlyosabb és tartósabb tüneteket produkál a magatartászavar, amelynél jellemző tünetek a tartósan agresszív viselkedés, mások alapvető jogainak rendszeres megsértése, valamint a gyakori késztetés mások fizikai bántalmazására. Az utóbbi mind a kortársak, illetve a náluk gyengébbek, mind az állatok rendszeres bántalmazását vagy egyszerre mindkettőt is jelentheti.

Kallódó, iskolakerülő gyerekek

Ezek a gyerekek kerülik az iskolát, elszöknek otthonról, hazudnak, súlyosabb esetben lopnak is, vagy aktív részesei lesznek idősebb társaik bűncselekményeinek. Nem ritka eset, hogy fegyveres rablás, betörés, autólopás tettesei között gyermekkorúak is megtalálhatók. Ez a deviáns magatartásforma idősebb korban oka lehet a fizikai/szexuális erőszaknak, rosszabb esetben életellenes cselekményeknek. Kezdeti tünetei általában már 10 éves kor környékén felfedezhetők a fiúk 6-16, a lányok 2-9 százalékánál.

Az esetek többségében az említett agresszív magatartásforma valamilyen egyéb pszichés problémával is társul. Az enyhe magatartásformák (általában szakember segítségével) többségében megszüntethetők, felnőtt korra kiküszöbölhetők, vannak viszont olyan (többségében kezeletlen) esetek, amikor a gyermek- vagy serdülőkori magatartászavar a felnőtt korra is áttestálódik, és eredménye egy súlyos magatartászavarokkal küszködő, antiszociális személyiség lesz.

Szaporodó viselkedési és magatartászavarok

Az utóbbi 20 évben Magyarországon megháromszorozódott a serdülőkori bűncselekmények száma. A bűnügyi statisztikák szerint az évente előforduló átlagosan 120 ezer bűncselekményből, amely a rendőrség tudomására jutott, 1994-2003 között 3600-4300 fő volt 14 éven aluli gyermek bűnelkövető, és majdnem 11 ezer a fiatalkorú. A letartóztatott fiatalok fele korábban már belekeveredett valamilyen rendőrségi ügybe, vagyis visszaeső.